Mesterdetektív (Sleuth) | |
2007-es brit–amerikai film | |
A film moziplakátja | |
Rendező | Kenneth Branagh |
Producer | Kenneth Branagh Simon Halfon Jude Law Simon Moseley Marion Pilowsky Tom Sternberg |
Alapmű | Sleuth |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Harold Pinter |
Főszerepben | Michael Caine Jude Law |
Zene | Patrick Doyle |
Operatőr | Haris Zambarloukos |
Vágó | Neil Farrell |
Jelmeztervező | Alexandra Byrne |
Díszlettervező | Tim Harvey |
Gyártás | |
Gyártó | Riff Raff Productions Timnick Films |
Ország | Amerikai Egyesült Államok Egyesült Királyság |
Nyelv | angol |
Játékidő | 86 perc |
Képarány | 2,35:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Sony Classics Fórum Hungary |
Bemutató | 2007. október 12. 2007. december 27. |
Korhatár | |
Bevétel | $342 895[1] $74 325[2] $3 763 458[1] |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Mesterdetektív (eredeti cím: Sleuth) 2007-ben bemutatott brit-amerikai filmdráma Kenneth Branagh rendezésében. A forgatókönyvet Anthony Shaffer Tony-díjas színdarabja alapján Harold Pinter írta. A főszerepben Jude Law és Michael Caine látható. Caine a színdarab első filmváltozatában Law szerepét alakította. Noha az új verziót „remake”-ként emlegetik, Pinter, Branagh, a két színész és a kritikusok is azt hangsúlyozzák, hogy a szkript egyfajta új értelmezése a színműnek, s szinte teljesen eltér tőle és a korábbi filmtől egyaránt. A mesterdetektívet (1972) a forgatókönyvíró nem is látta munkája megkezdését megelőzően.
A film ősbemutatója a 64. Velencei Filmfesztiválon volt, 2007. augusztus 30-án.
„Egy milliomos detektívregény-író összeméri szellemi erejét egy munkanélküli színésszel, aki lelépett a feleségével, egy halálosan komoly, komolyan csavaros játékban, veszélyes következményekkel.”[forrás?]
A legtöbb beszámoló szerint a film az 1972-es remake-je, azonban Pinter forgatókönyve Shaffer darabjának „friss értelmezését” kínálja az eredeti filmtől „nagyon különböző formában.”[3] A film 2007-es Velencei Filmfesztiválon történt bemutatóján adott egyik interjúban elhangzott: „A darab újramunkálása nem csupán értő átültetése a színháznak a mozgóképre, de emellett rávilágít a szociális változásokra, tükrözi az elmúlt 40 év óriási változásait az angol társadalomban, nyelvben és morálban, mióta a darab először tűnt fel London színpadán.”[4]
Law szerint a film „egy teljesen újra-kitalált Mesterdetektív […] Nem érződik remake-nek. Mindig is tetszett az alapötlet, hogy két férfi egy olyan nőért harcol, akiről a néző nem is tud semmit”[5] A színész úgy vélekedik továbbá, „Létrehoztam egy karaktert, nem újraalkottam egy régit.”[5] Caine úgy nyilatkozott, „Sosem éreztem, hogy visszanyúlok a Mesterdetektívhez,” Pinter szkriptjét pedig „egy teljesen eltérő dolognak” nevezte. „Nincs egy árva mondat sem benne az eredetiből, s Pinter nem is látta soha az [1972-es] filmet. Jude Law mutatta meg neki a színdarabot, és azt mondta: 'Írj nekem egy forgatókönyvet'…Teljesen eltérő élmény volt.”[5] A RAI TV-n sugárzott interjúban a velencei filmfesztiválról Caine-n azt állította, „Ha nem Harold Pinter írta volna a forgatókönyvet, nem vállaltam volna a szereplést.”
Pinter véleménye szerint, „Ez egy teljesen más értelmezés. […] Nem láttam s nem is olvastam a darabot, nem láttam a belőle készült filmet sem, úgyhogy nem tudtam róla semmit. Szóval csak egyszerűen elolvastam a darabot és szerintem teljesen át lett alakítva. Megtartottam egy-két elemet a cselekményből, mert muszáj, de ezt leszámítva, szerintem a saját munkám lett.”[6][7]
Az 1972-es filmmel ellentétben a Mesterdetektívet túlnyomórészt negatívan fogadta a kritika. A Rotten Tomatoes oldalán a közel 110 újságírónak mindössze 36%-a adott pozitív visszajelzést.[8] A végkövetkeztetés szerint a film „egyértelmű és közönséges, semmint izgalmas és eseménydús.”[8] Roger Ebert, a Chicago Sun-Times kritikusa azonban úgy vélte, „A Mesterdetektívben amit Kenneth Branagh ünnepel, az zavarbaejtő, baljós, célzatos anyag két képzett színész kezeiben.”[9]