Metacrinia nichollsi | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Metacrinia nichollsi (Harrison, 1927) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Metacrinia nichollsi témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Metacrinia nichollsi témájú kategóriát. |
A Metacrinia nichollsi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Metacrinia nembe tartozó monotipikus faj.
Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália állam délnyugati területein, Dunsborough-tól délre és keletre Denmarkig honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 48 800 km².[1]
Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 30 mm-t.[2] Háta sötétszürke, fekete, barna vagy sötétbarna, időnként apró sötét foltokkal. Hasa fekete, középen nagy kék-fehér foltokkal vagy mintázattal, a lábak, karok közelében és a lábak alsó felületén pedig élénksárga vagy narancssárga foltokkal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[2][3]
Késő nyáron és ősszel, a téli esőzések előtt szaporodik. A nőstény 25–30 petéjét kis csomókban rakja le a szárazföldön, nedves lombhulladékba vagy növényzet, fatörzsek alá.[4][1] A fészket a hím őrzi. Az ebihalak soha nem úsznak a vízben, hanem teljesen a petében fejlődnek, a szikanyaggal táplálkoznak, és körülbelül két hónap múlva kelnek ki kis békaként.[2][1]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációi stabilak,[1] több védett területen is megtalálható.