Mexikói izsópfű

Mexikói izsópfű
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Ajakosvirágúak (Lamiales);
Család:	Árvacsalánfélék (Lamiaceae);
Nemzetség:	(Agastache);
Faj:	A. mexicana;
Tudományos név
	Agastache mexicana;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mexikói izsópfű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói izsópfű témájú kategóriát.

A mexikói izsópfű (Agastache mexicana) a kétszikűek (Eudicots) csoportjának, árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faja.

Botanikai elnevezésének első tagja (Agastache) a görög agathos, azaz „figyelemreméltó”, vagy agastache, azaz „számtalan csúcs” szavakból ered, míg a mexicana tagja a származási helyére utal.^[1]

Megjelenése

60-80 cm magas, bokrosan növekvő, felálló hajtású, tömött ajakos virágfüzérekből álló növény. A rovarok nagyon kedvelik, mert nektárban igen gazdagok a virágai.^[2]

Előfordulása

A félárnyékos, napos helyeket, a nedves talajt kedveli, de a pangó vízre és a hidegre érzékeny. Mexikóból származik. Dekoratív virágai miatt Magyarországon is egyre népszerűbb.^[2]

Felhasználása

Fűszerként frissen szedett leveleit alkalmazzák, amit csak a főzés végén adnak az ételekhez, így megőrzik aromájukat. Szószokat, leveseket, salátákat, halételeket ízesítenek vele, aromája a francia tárkonyéra hasonlít, ezért tárkony helyett is használható. Levelei édes, ánizs ízűek, cukorpótlóként is szeretik tea ízesítésre. Nemcsak jó ízűek, de nagyon egészségesek is.^[2]

Képgaléria

Jegyzetek

↑ Az Indián Szépség. fitoterapiakalauz.hu, 2015. december 9.
↑ ^a ^b ^c Mexikói izsópfű. szepzold.hu, 2009. augusztus 25. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 6.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Az Indián Szépség. fitoterapiakalauz.hu, 2015. december 9.

[szépzöld-2] Mexikói izsópfű. szepzold.hu, 2009. augusztus 25. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 6.)

[1]

[2]