Mexikóiszágó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hím példány
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Dioon edule Lindl. (1843) | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Mexikóiszágó témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikóiszágó témájú médiaállományokat és Mexikóiszágó témájú kategóriát. |
A mexikóiszágó (Dioon edule) a cikászok (Cycadopsida) osztályának cikászok (Cycadales) rendjébe, ezen belül a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) családjába tartozó faj.
Közép-Amerika, főleg Mexikó fagymentes területein honos.
Rövid és vastag, felálló törzse nem éri el a 2 métert, gyakran csaknem hiányzik. Felületén hosszan kihegyezett pikkelyek borítják.
Levele szárnyalt, 1-1,8 méter hosszú; a legfiatalabb levelek levélkéi a levélgerinc felett összehajtottak. Az idősebb levélkék 5-6 milliméter szélesek. Merevek, a csúcsuk szúrós, a levélnyél oldalt nem tövises. A levélkék válla alig keskenyebbek, mint a közepe; középerük nincs. Az ugyancsak termesztett bunkóspálmaféléktől (Zamiaceae)eltérően a levélkék alapja nem keskenyül el.
A szaporítószervek masszív tobozokban ülnek a levélüstök közepén. A tobozpikkelyek csúcsa felfelé görbül. A hímivarúak számos pollenzsákot hordoznak az alsó oldalukon, a nőivarúakon 2-2 befelé forduló magkezdemény helyezkedik el. A csonthéjas terméshez hasonló tojás alakú, sárga, mintegy 10-20 milliméter hosszú magvak csak éretten válnak láthatóvá, amikor a narancsvörös toboz széthullik.
Hosszú életű növény; az ezer éves példányok sem ritkák.[1]
Keményítőben gazdag magvaiból liszt nyerhető.