Miha Mazzini | |
Született | 1961. június 3. (63 éves) Jesenice, Szlovén Szocialista Köztársaság , Jugoszlávia |
Állampolgársága |
|
Nemzetisége | Szlovén |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Ljubljanai Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Miha Mazzini témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Miha Mazzini (Jesenice, 1961. június 3. –) szlovén író, forgatókönyvíró és filmrendező, akinek harminc könyve jelent meg, tíz nyelvre lefordítva. Antropológiából doktorált az Institutum Studiorum Humanitatisban,[1] és a Sheffieldi Egyetemen filmes és televíziós kreatív írásból szerzett MA diplomát. Az Európai Filmakadémia szavazati jogú tagja.
Gyermekkora sajátos légkörben zajlott: nagyanyja szellemeket és lelkeket, angyalokat és ördögöt látott, anyja pedig csodálta a kommunista diktátorokat, és kegyetlenül uralkodott egyetlen alattvalóján, a fián. A titoista Jugoszláviában töltött gyermekkorát három regényben írta le. A 2002-es Kralj ropotajočih duhov (Zörgő szellemek királya) című regény (amely a 2001-es Édes álmok (Sladke sanje) című film forgatókönyve alapján készült) főhőse 12 éves, a 2015-ös Otroštvo (Gyermekkor) című regényben pedig ötéves. A harmadik, ''Osebno (Személyesen, 2022) című regényben a főhős összegzi gyermekkorát és annak következményeit.
Első regénye, a Drobtinice (Morzsák) szülővárosában, Jesenicében játszódik, 1989-ben jelent meg, és 54 000 példányban kelt el. Elnyerte az év legjobb regényének járó kormányzati díjat, Mazzini pedig az ellenzék által odaítélt, fiatal író kiváló művészi teljesítményéért járó díjat. Ez rendkívül szokatlan volt abban az időben, amikor Jugoszlávia lassan kezdett szétesni.[2]
Ő volt az első szlovén író, aki regényt írt a kitöröltekről (Izbrisana, 2014), azokról az emberekről, akik az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása után elvesztették minden jogukat és jogállásukat.[3] Később a regényből játékfilmet forgatott.
Paloma Negra című történelmi regénye az 1950-es évek Yu-Mex zenéjével[4] foglalkozik, amikor a jugoszláv énekesek elkezdték utánozni a mexikói filmekben látott dalokat és zenéket. A regény kutatásai során Mazzini rögzítette a főszereplők által elmesélt történeteket, és dokumentumfilmet készített Jugoszláv Mexikó (YuMex) címmel.[5] A Nemška loterija (Német lottó) című regény ugyanebben a korban játszódik, de csalókról, illúziókról és megbízhatatlan főszereplőkről szól.
Mazzini a Telesni čuvaj (Testőrség) című regényében bevezette az 1990 utáni szlovén irodalomban a noir fikcióra jellemző kemény főhőst.
A Drobtinice (Cartier Project) című regénye minden idők legkelendőbb regénye volt Jugoszláviában. Az 1987-es év legjobb regénye díjat nyerte el mind a kormánypárti, mind az ellenzéki újságoktól.
Később műveit nemzetközi antológiákba válogatták be; nemrég az „Anya” című novellája bekerült a Contemporary European Fiction, az „Avro Lancaster” pedig a Best European Fiction 2018 című kötetbe.
Egyik novellája („That Winter”) 2012-ben Pushcart-díjat kapott.
Mazzini 2016-ban Kresnik-díjat kapott Otroštvo (Gyermekkor) című regényéért.
2019-ben a legjobb forgatókönyv díját nyerte el az Izbrisana (Erased) című filmért a FEST fesztiválon, Belgrádban, Szerbiában,[6] és a Raindance fesztiválon , Londonban, Nagy-Britanniában.[7]
2019 októberében Mazzini így kommentálta a Svéd Akadémia döntését, miszerint Peter Handke kapja az irodalmi Nobel-díjat: „egyes művészek eladták emberi lelküket ideológiákért (Hamsun és a nácizmus), mások gyűlöletért (Céline és féktelen antiszemitizmusa), mások pénzért és hatalomért (Kusturica), de ami engem a legjobban bántott, az Handke volt a Milošević-rezsim iránti naivitásával (...) Kegyetlennek és naivitásában teljesen önzőnek találtam”.[8]
Az A Very Simple Story egy több nyelven írt forgatókönyv, amelyet különböző országokból származó színésznők olvasnak. Mazzini a szlovén (8:28) és az olasz (9:57) filmek forgatókönyvírója és rendezője volt. A projektet jelölték a Prix Europe díjra.