| Mili nyelv Lük "B" | |
| Terület | Anatólia délnyugati része (Miliász) |
| Beszélők száma | 0 (anyanyelvi) fő |
| Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád anatóliai nyelvek luvi nyelv mili nyelv (lük B) |
| Írásrendszer | lük ábécé |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | imy |
A (lük "B" nyelvjárásként is ismert) mili egy ma már kihalt, ókori anatóliai nyelv. A mili nyelv létezését három korabeli felirat bizonyítja: a Xanthosz (lük nyelven Arñna) városában található, ún. xanthoszi sírkő (más néven Xanthoszi obeliszk) törzsére vésett két vers (az egyik 34, a másik 71 sorból áll), illetve egy szarkofág rövidebb (9 soros) felirata, amelyet Antiphellosz városában találtak meg. Mindhárom költeményt különálló versszakokra osztották.
A nyelv korabeli elnevezése ismeretlen. A mili nevet a modern kutatók választották, mivel úgy vélték, hogy a – Sólymoi (Σόλυμοι), vagyis szolümoszok (szolimok, szolimaiak) néven is ismert – miliaiak, azaz miliásziak (miliek, milüák, görög nyelven Μιλύαι)[1][2] által beszélt nyelv volt, akik feltehetően már a lükök, a pizídiaiak és a phrügök előtt Miliász tartomány[3] lakói voltak.
A "mili" elnevezés eleve tévesnek tekinthető, hiszen Miliász tulajdonképpen Lükia elszigetelt, szárazföldi része volt, viszont az összes ismert "mili" nyelven íródott felirat Xanthosz és Antiphellosz partmenti városaiból került elő. A "lük B" elnevezés a mili és a lük nyelv "A" nyelvjárása közötti hasonlóságot hangsúlyozza.
A használt elnevezéstől függetlenül az a közmegegyezés született, hogy mili/lük "B" nyelv nem a "lük A" egyik változata, hanem egy teljesen különálló nyelvvel állunk szemben.
A xanthoszi sírkövön két szöveg található:
A harmadik szöveg, az ún. "Pixre-vers" egy síremléken szerepelt Antiphelloszban (egy kikötővárosban Xanthosztól 30 kilométerre). A költemény 9 sora összesen 13 strófát tesz ki. Pixre minden bizonnyal az a lük költő volt, akit itt helyeztek végső nyugalomra, illetve ő lehetett annak feliratnak a szerzője is, amelyben – Pixre múzsáiként – "Phellosz nimfái" is szerepeltek.
A mili és a lük nyelv számos közös szóval büszkélkedhet, mindazonáltal nyilvánvaló különbségek is akadnak közöttük.[4] A kettő közül láthatóan a mili nyelv az archaikusabb, ugyanis több olyan kora-anatóliai jellegzetességgel is rendelkezik, amelyek a lük nyelvben már nincsenek jelen. Ez a mili nyelven fennmaradt szövegek által érintett tematikából is észlelhető: míg a lük nyelvű szövegek hétköznapi témákat (katonai hőstetteket, sírépítési tevékenységeket) érintenek, a mili nyelven íródott feliratok liturgikus hangvételűek és leginkább vallási szertartásokat taglalnak.
Íme néhány példa a mili és a lük nyelv közötti különbségekre:
| Leírás | Mili (Lük "B") | Lük (A) |
|---|---|---|
| magánhangzóközi *-/s/- a lük nyelvben a -h- hangzó váltotta fel |
masa, 'isten(ség)' | maha, 'isten(ség)' |
| enese/i-, 'anyai, anya-' | enehe/i-, 'anyai, anya-' | |
| esete, 'béke' | ahata, 'béke' | |
| tbisu, 'kétszer' | kbihu, 'kétszer' | |
| az anatóliai alapnyelv */kw/ hangzója a mili nyelvben /k/, a lük nyelvben /t/ |
ki, 'ki(csoda), mi(csoda)' | ti, 'ki(csoda), mi(csoda)' |
| kibe, 'vagy' | tibe, 'vagy' | |
| kere, 'terület' (vagy '(had)sereg') | tere, τere, 'terület' (vagy '(had)sereg') | |
| az anatóliai alapnyelv */du/ hangzói a mili nyelvben */tb/, a lük nyelvben /kb/ |
tbisu, 'kétszer' | kbihu, 'kétszer' |
| a többes szám alany- és tárgyesetének ragja a mili nyelvben -(i)z |
masaiz (többes szám, alanyeset), masãz (?) (többes szám, tárgyeset), 'isten(ség)ek(et)' | mãhãi (többes szám, alanyeset), mãhas (tárgyeset.), 'isten(ség)ek(et)' |
| tuweiz (többes szám, alanyeset), tuwiz (tárgyeset), 'fogadalmi áldozatok(at)' |
tideimi (többes szám, alanyeset), tideimis (tárgyeset), '(fiú)gyermekek(et)' | |
| népnevek esetén mili -ewñn-, lük -eñn- |
Xbidewñn(i)-, 'kaunoszi, Kaunoszból származó' | Xbideñn(i)-, 'kaunoszi, Kaunoszból származó' |
| (esetenként:) magánhangzóközi */u/ a mili nyelvben -b-, a lük nyelvben -w- |
xñtaba-, 'királyság' | xñtawa-, 'királyság' |
| (esetenként:) a/e hangmásulás: a lük nyelvben /a/, a mili nyelvben /e/ |
mere, 'törvény' | mara , 'törvény' |
| esete, 'béke' | ahata, 'béke' | |
| (esetenként:) az */s/- kezdőbetű a lük nyelvben h-, a mili nyelvben elveszik |
uwedr(i)-, 'mind(en)' | huwedr(i)-, 'mind(en)' |
| a se/sebe ('és') kötőszó | sebe, 'és' | se, 'és' |
| a lük nyelvvel ellentétben, a mili nyelvben u-tövű szavak is szerepeltek |
urtu (egyes szám, tárgyeset), urtuz/urtuwãz (többes szám, tárgyeset), 'nagyo(ka)t (?)' |
— |
A főnevek és melléknevek egyes és többes számú alakjai megkülönböztethetők egymástól. Az ókori egyiptomi nyelvben és az archaikus latinban előforduló kettős szám (duális) a mili nyelvre nem jellemző. Két nyelvtani nem különböztethető meg: élő (vagy "közös" nem) és élettelen (vagy "semleges" nem). A birtokos, latin szóval genitivus eset helyett a possessivus esetet (vagy "birtokos melléknév") használták, ami jellemző a luvi nyelvek körében: a szubsztantív tárgyhoz egy -si- szuffixum kapcsolódik, így egy melléknév jön létre.
A főnevek ugyanazokra a ragozási csoportokra oszthatók fel, mint a lük A nyelv esetében: a-tövű, e-tövű, i-tövű, mássalhangzóra végződő és vegyes, illetve a mili nyelvben előforsuló u-tövű főnevekre. A főnevek ragozása a következők szerint történik (a barna színnel jelölt ragok eltérnek a lük "A" nyelvben használtaktól; a zárójelek analóg alakokat jelölnek (maga a szóban forgó alak nem hitelesített, ugyanabba a szócsoportba tartozó szavak, illetve azok ragjai viszont igen)):
| nyelvtani eset | rag | masa 'isten(ség)' |
kere 'terület' vagy '(had)sereg' |
zrẽtẽni 'védelmező' |
klleime- 'tisztelet' |
uwedr(i)- 'mind(en)' (melléknév) | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| élő | élettelen | (a-tövű) | (e-tövű) | (e/i-tövű) | (élettelen) | élő | élettelen | ||
| Egyes szám | Alanyeset (nominativus) | -Ø | -~ | masa | kere | zrẽtẽni | (klleimẽ) | uwedri | |
| Tárgyeset (accusativus) | -~, -u | (masã, masu) | (zrẽtẽni) | ||||||
| Részes- / helyhatározói eset (dativus-locativus) | -i | (masi) | keri | (zrẽtẽni) | (klleimi) | uwedri | |||
| Possessivus (birtokos melléknév): |
-si- (lük "A": -hi-) | masasi- | (keresi-) | (zrẽtẽnesi-) | |||||
| Egyes és többes szám | Határozói / eszközhatározó eset (ablativus/instrumentalis) | -di | (keredi) | klleimedi | |||||
| Többes szám | Alanyeset (nominativus) | -iz (lük "A": -i) |
-a | masaiz | (zrẽtẽneiz) | klleima | uwedriz | uwadra | |
| Tárgyeset (accusativus) | -z (lük "A": -s) |
(masãz) | (kerez) | zrẽtẽniz | uwedris | ||||
| Ergativus eset | — | -ẽti | — | (uwedrẽti) | |||||
| Részes- / helyhatározói eset (dativus-locativus) | -e, -a | kere | (zrẽtẽne, zrẽtẽna) | klleime | |||||
| Birtokos eset (genitivus) | ? | ||||||||
A mili és a lük "A" igék ragozása megegyezik, sőt a ragjaik is ugyanazok. A mili nyelvben két igeidő létezik, a jelen és a múlt idő (ez igen hasonló a magyar nyelvhez, ahol a jövőidejűséget is jelen idővel fejezzük ki (vagy segédigével): a "megyek" szó egyszerre jelent jelen- és jövőidejűséget, amelyet esetleg egyértelműsítő időhatározókkal lehet pontosítani ("majd megyek", "holnap megyek", segédigével pedig – ami a magyar nyelv szempontjából kevésbé szerencsés – "menni fogok"), illetve három-három egyes- és többes számú személy tartozik hozzá:
| rag | sla- 'hozni, ajándékozni' |
xra- '(fel)ajánlani' |
egyéb igék | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Jelen (és jövő-) idejű kijelentő mód |
Egyes szám | 1 | -u | xrau, '(én) felajánlok' | ||
| 3 | -ti, -di, -ni | slati, sladi, '(ő) hoz' | xradi, '(ő) felajánl' | sttã-, 'dühössé válni, bedühödni, haragra gerjedni': sttãni, '(ő) dühössé válik, bedühödik, haragra gerjed' | ||
| Többes szám | 3 | ~-ti | xrãti, '(ők) felajánlják' | |||
| Múlt idejű kijelentő mód | Egyes szám | 1 | -xã, -(x)xa, -x | muwa-, 'legyőzni': muwaxã, muwaxa, '(én) legyőztem' | ||
| 3 | -te, -de | erme-, 'kihirdetni': ermede, '(ő) kihirdette' | ||||
| Többes szám | 3 | ~-te | la-, 'engedélyezni': lãte, '(ők) engedélyezték' | |||
| Felszólító mód (parancsoló és óhajtó) | Egyes szám | 1 | -lu | pije-, 'adni': pijelu, '(én) adjak' | ||
| 2 | -Ø | pibi(je)-, 'adni': pibi, '(te) adj' | ||||
| 3 | -tu | slatu, '(ő) hozzon' | ||||
| Többes szám | 3 | ~-tu | slãtu, '(ők) hozzanak' | |||
| Passzív (szenvedő) melléknévi igenév (participium) | -mi/e/a- | slama (többes szám), 'ajándékozó(k)' | xñtaba-, 'irányítani': xñtabaime/i-, ('az, ami irányít' >) 'uralkodó' | |||
Az -s- szuffixum (amely a görög és latin nyelvű -/sk/-nak felel meg) a szótőhöz csatolva ismétlődő igét képez:
Minden ismert mili nyelvű szöveg – a Xanthoszi obeliszk északi és nyugati oldalán található két vers, illetve az antiphelloszi Pixre-vers – verses formában íródott. A költemények strófáit mondatvégi írásjelek választják el egymástól. A holland tudós, Alric van den Broek és a német nyelvész, Diether Schürr más költészeti sajátosságokat is azonosított a szövegekben, köztük a kiazmus és a belső rím jelenlétét, illetve a strófákban használt kulcsszavak ismétlődését.
Minden strófa 45 szótagból áll, van den Broek szerint pedig még a költemény metruma (versmértéke) is egyértelmű: a holland tudós – Ivo Hajnal lük "B" szótagokról alkotott meghatározásait felhasználva – arra a következtetésre jutott, hogy a 11., 22. és 33. szótagoknál (a mondatvégi írásjelek előtt) meglehetősen magas a szóhatárok száma. Van den Broek meglátása szerint olyan (versszakonként négy soros) költeményekkel van dolgunk, amelyeknek az első sora megközelítőleg hét (6-8), esetleg tizenegy (10-12) szótagból áll. A versszakok utolsó három sora is megközelítőleg tizenegy (10-12) szótagos. Mi több, a metrum egy négy szótagból álló mintát is követhet, ugyanis minden versszak első, ötödik és kilencedik szótagja hangsúlyozott.
A van den Broek által használt fonológiai vonatkozások a lük, az anatóliai és az indoeurópai alapnyelvi kiejtésmódok már ismert sajátosságaival is párhuzamba hozhatóak.