Minardi M193 Minardi M193B | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Minardi |
Előző | Minardi M192 |
Következő | Minardi M194 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | szénszálas monocoque |
Motor | Ford HBD 3,5L V8 szívó |
Váltó | 6 sebességes félautomata |
Tömeg | 505 kg |
Üzemanyag | Agip |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Minardi Team Minardi Scuderia Italia |
Pilóták | 23. Christian Fittipaldi 23. Jean-Marc Gounon 23/24. Pierluigi Martini 24. Fabrizio Barbazza 24. Michele Alboreto |
Első verseny | 1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj |
Utolsó verseny | 1994-es Formula–1 spanyol nagydíj |
Futott versenyek | 21 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 0 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
A Minardi M193 egy Formula–1-es versenyautó, amivel a Minardi csapat versenyzett az 1993-as Formula-1 világbajnokság során, valamint az 1994-es idény első felében. Pilótái 1993-ban Christian Fittipaldi és Fabrizio Barbazza voltak, valamint az utóbbit váltó Pierluigi Martini és a szezon végén az utolsó futamokon az előbbit helyettesítő Jean-Marc Gounon; 1994-ben pedig Martini mellett Michele Alboreto.
Az autót Aldo Costa és Gustav Brunner tervezte, a meghajtásról pedig a Ford HBD V8-as motorok gondoskodtak. A csapat ebben az idényben drasztikusan megváltoztatta a korábbi években rájuk jellemző festését, ugyanis a fekete szín helyett tiszta fehérben pompáztak az autók, minimális fekete és sárga felhasználásával. Barbazza hozta magával a Beta Tools szponzor támogatását[1].
1993-ban Fittipaldi rögtön egy negyedik hellyel nyitott, de ezen kívül csak egyszer, Barbazza pedig még kétszer szerzett pontot, és csak az idény elején. Fittipaldi a szezon során kétszer is csúnyán összetörte az autót, köztük az olasz nagydíjon egészen elképesztő módon, a leintés pillanatában a célegyenesben hajtott rá csapattársa, Martini autójára hátulról, majd felpattanva lényegében átszaltózott a célvonalon[2]. A szezont hét ponttal konstruktőri nyolcadikként zárták[3].
A csapat rossz anyagi helyzete miatt egyesült a szintén olasz, csődközeli állapotban tengődő BMS Scuderia Italia csapatával az 1994-es idény előtt. A festés emiatt ismét megváltozott, és a fehér mellett a világoskék és a narancssárga is megjelent. A kismértékben módosított, M193B nevű típus nem teljesített rosszul, mert az öt futamon, amin bevetették, szereztek vele három pontot. Alboreto a tragikus imolai versenyhétvégén egy furcsa baleset részese is lett: a boxutcában lerepült a jobb hátsó kereke, amely a Ferrari illetve a Lotus szerelői közé vágódva két embert komolyan megsebesített[2].
(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
Év | Csapat | Kasztni | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1993 | Minardi Team | M193 | Ford HBD | G | RSA | BRA | EUR | SMR | ESP | MON | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | JPN | AUS | 7 | 8. | |
Christian Fittipaldi | 4 | KI | 7 | KI | 8 | 5 | 9 | 8 | 12 | 11 | KI | KI | 8 | 9 | |||||||||
Fabrizio Barbazza | KI | KI | 6 | 6 | KI | 11 | KI | KI | |||||||||||||||
Pierluigi Martini | KI | 14 | KI | KI | 7 | 8 | 10 | KI | |||||||||||||||
Jean-Marc Gounon | KI | KI | |||||||||||||||||||||
1994 | Minardi Scuderia Italia | M193B | Ford HBD | G | BRA | PAC | SMR | MON | ESP | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | EUR | JPN | AUS | 5* | 10. | |
Pierluigi Martini | 8 | KI | KI | KI | 5 | ||||||||||||||||||
Michele Alboreto | KI | KI | KI | 6 | KI |
* 2 pontot az M194-essel szereztek