Molnár Tibor | |
Született | 1921. július 26.[1] Zagyvapálfalva |
Elhunyt | 1982. november 23. (61 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1949) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (21/2-21-9)[2] |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1948–1982 |
Híres szerepei | Tóth Gáspár A 9-es kórterem Bohóc William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok Scapin Molière: Scapin furfangjai Eddie Carbone Arthur Miller: Pillantás a hídról Posa márki Friedrich Schiller: Don Carlos Bónis József Darvas József: Hajnali tűz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Tibor témájú médiaállományokat. | |
Molnár Tibor (Zagyvapálfalva, 1921. július 26. – Budapest, 1982. november 23.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész.
1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színházhoz szerződött. 1950 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956 novemberében elhagyta az országot, 1959-ig Bécsben, Münchenben, Genovában és Londonban élt. Hazatérése után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1962-től a Vígszínház tagja volt. 1962-ben jelent meg Hosszú az út... című könyve, amelyben a külföldön átélt hányattatásait írta meg. Első filmszerepe az 1948-ban készült Talpalatnyi föld című filmben volt, Tarcali Janit játszotta.