Montilla–Moriles borvidék | |
Palackozott finro bor | |
Adatok | |
Minőségbesorolási kategória | DO |
Ország | Spanyolország |
Régió | Andalúzia (autonóm közösség) |
Vármegye | Córdoba (déli része) |
Borrégió | andalúz borrégió |
Éghajlat | átmeneti (kontinentális–mediterrán) |
Csapadék | 500–1000 mm |
Talajösszetevők | kötött; meszes |
Régió területe | 10 200 ha (2018) |
Szőlőfajták | |
Érési időszak | július–augusztus |
Bortermelés |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Montilla–Moriles témájú médiaállományokat. |
A Montilla–Moriles borvidék az andalúz borrégió (a sherryt produkáló Jerez-Xérès sherry borvidék után) második legfontosabb borvidéke.
Andalúziában hat DO jelölésű borvidék található, ezek egyike a Montilla-Moriles, amelyhez 16 település szőlőterületei tartoznak összesen 10 200 hektár termőterülettel. A régióban két kiemelkedő minőségű zónát jelöltek ki:
A régió talaja nem túl termékeny: kötött, de meszes, tehát rossz vízvezető és jó víztartó.
Éghajlata átmeneti a kontinentális és a mediterrán típus között: a nyár hosszú, forró és száraz, a tél rövid és viszonylag csapadékos. A napsütéses órák száma évi 3000 körül alakul, a csapadék 500–1000 mm évente.
Az ültetvények a tengerszint felett 125–600 méter között találhatóak.
A régió legjellemzőbb szőlőfajtája (90 %) a Pedro Ximénes (szőlő) (PX). Jóval kisebb mennyiségben előfordul az alexandriai muskotály és a verdejo is. A PX szőlőfajta a legfrissebb DNS-kutatások szerint a mórok által Andalúziába behozott és asztali borok készítéséhez használt arab gibi szőlőfajta leszármazottja.
Az alacsony páratartalom a desszertborok előállításának kedvez, mert könnyebb a PX szőlőt szüret után a napon szárítani. Ezért a szomszédos jerezi borvidéken a PX-ből készült alapbort többnyire Montillából hozzák be.
A nagy nyári melegben igen nagy cukorfok érhető el a szőlőben. Az érlelt borokhoz a szőlőt augusztusban szüretelik, a száraz, fiatal borokhoz pedig már júliusban, amikor a cukortartalom eléri a 190 g/l-t. A fino (15 %) és az amontillado bort egy finom élesztőréteg, az ún. „velo de flor” alatt érlelik, ami megakadályozza a bor oxidációját. A tengertől mért nagyobb távolság miatt a Montilla–Moriles borvidéken a „velo de flor” lassabban alakul ki és vékonyabb is, mint Jerezben. Így az élesztő kevesebb glicerint fogyaszt, a bor testesebb és strukturáltabb marad. Az itteni bor gyümölcsösebb és enyhén édesebb is, mint a jerezi Fino, emellett tovább tartható el.
Ezen a borvidéken is az érlelt borok a jellemzőek, akárcsak a szomszédos jerezin, csak ezeket nem hívhatják sherrynek. Az érlelési rendszer is azonos, és itt is „Sistema de Criaderas y Soleras”-nak hívják. Hordók hosszú sorát halmozzák egymásra több szintben. A legfelső sorba kerül a legfiatalabb bor (tercera criadera), a legalsóba a legöregebb. Ez utóbbit a tulajdonképpeni solera (a spanyol „suelo” — talaj, padló szóból). A palackba mindig az a fekvő alsó sorból töltenek. Évente kétszer 5–30 % bort palackoznak. A kivett mennyiséget a felette levő sorból pótolják, és így folytatják ezt a legfelső sorig, amit végül az utolsó szüretből származó borral töltenek fel. Az érlelés így minimum 3 évig tart; ez a rendszer garantálja a bor állandó ízét és minőségét.
A borvidéken jelenleg 63 borászat működik. Nemzetközi szinten is ismert termelők:
További jelentősebb pincészetek: