Moto Rumi

Moto Rumi
Típusmotorkerékpár-gyár
Alapítva1949
Megszűnt1969
SzékhelyBergamo
A Moto Rumi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Moto Rumi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Rumi 125

A Moto Rumi SpA 1949 és 1969 között működő motorkerékpár-gyártó vállalat volt. Elődje az 1908-ban Stefano Rumi által alapított bergamói központú olasz gépgyártó vállalat ami eredetileg a textiliparnak szállított öntvény gépalkatrészeket.[1] A második világháború kitörésekor fegyverek, kis méretű tengeralattjárók és torpedók gyártásával foglalkozott.[2] A háború során az olaszországi járműállomány szinte teljesen megsemmisült, ezért 1945 után kiemelkedő igény támadt az olcsó tömegcikknek szánt robogókra.[3] 1948-ban a cégalapító Stefano Rumi fia, Donnino Rumi vette át az irányítást és 1949-ben a Rumi vezetésével együtt úgy döntött, hogy több olasz gyártó mellett bekapcsolódnak a robogók gyártásába. Arról is döntöttek, hogy a hajtást egy kétütemű, fekvőelrendezésű, ikerdugattyús, 125 cm3-es lökettérfogatú erőforrásra alapozzák – a motorkerékpárnak a Rumi 125 típusjelzést adták.[4] 1952-ben, a robogók népszerűsége miatt, a Rumi elkezdte gyártani a Scoiattolo (Mókus) modellt, ami öntött alumínium monocoque vázzal,[mj 1] cső keresztmetszetű lengőkaros hátsó felfüggesztéssel, elöl teleszkópos villákkal, 14 hüvelykes kerekekkel és három sebességfokozatú nyomatékváltóművel rendelkezett. A következő modellek már négyfokozatú sebességváltóval és elektromos önindítóval rendelkeztek.[2] A Moto Rumi robogók kiemelkedő népszerűségnek örvendtek, mivel gyártásuk során a piacon kapható leggyorsabb robogók voltak.[5]

1952

[szerkesztés]
Moto Rumi Super Sport

1952-ben a Rumi az egykarburátoros Sport és a kétkarburátoros Super Sport modelleket gyártotta. A Super Sportot felváltotta a Gobbetto (Púpos) –, ami gyakorlatilag egy gyári versenyrobogó volt.[6]

1954

[szerkesztés]
Moto Rumi Formichino

1954-ben elkészült a Formichino (Hangyácska) robogó.[7] 1954-ben a Moto Rumi gyári versenyzője egy Gobbetto Competizionével megnyerte az olasz nemzeti bajnokságot.[8]

A teljes váz, az első villák, az bukókeret és a lábvédők kivételével alumíniumöntvényből készült, az első és a hátsó vázöntvények a motorhoz csavarozva monocoque-ot alkottak, ami könnyű és merev konstrukciót eredményezett. A hátsó lengőkar, a láncház és a kipufogó hangtompítódoboza szintén öntött alumíniumból készült. Ezeknek a modelleknek eredetileg 8 hüvelykes kerekei voltak, de 1958-ra átálltak 10 hüvelykesre, ami jobb stabilitást és nagyobb hasmagasságot biztosított.[9]

1955

[szerkesztés]

1955-ben a Junior Corsa és a Junior Gentleman váltotta fel a Competizionét.[10]

1957, 1958 – nemzetközi versenysikerek

[szerkesztés]

1957-ben, 1958-ban és 1960-ban a Moto Rumi nyerte a franciaországi Montlhéryben megrendezett Bol d'Or 24 órás versenyt.[8] A hatalmas sikerre való tekintettel a Moto Rumi a Bol d'Or versenyről nevezte el, az egyik Formichino modellváltozatot, aminek a jellegzetessége volt a – hosszútávú versenyzés miatt szükséges – szokatlanul nagy méretű kiegészítő üzemanyagtartály. Az Egyesült Királyságba szállított változatokat csutkakormánnyal,[mj 2] krómozott alumínium hengerekkel és ikerkarburátorokkal szerelték fel, viszont a francia piacra gyártott Bol d'or egy darab 22 mm-es karburátorral készült.[11]

A vállalat átalakulása

[szerkesztés]
Andrea Chiesa az 1992-es monacói nagydíjon a Fondmetal GR01-gyel

az 1962-ben Donnino Rumi átadta a vállalat vezetését fiának Gabriele Ruminak azért, hogy visszatérjen szenvedélyéhez és eredeti foglalkozásához és szobrászművészként tevékenykedjen.[12] Gabriele Rumi hét évvel később leállította a robogók gyártását és 1970-től csak alumínium megmunkálással foglalkoztak. 1972-ben létrehozta a Fondmetal autóipari beszállító vállalatot – többek között a Fiatnak, a Maseratinak szállítottak sebességváltóházakat, hengerfejeket, majd Formula–1-es beszállítóként, szponzorként és konstruktőrként is működtek.[1][13] A Fondmetal volt a Formula–1 történetében az első gyártó, amelyik – a Williams, Tyrrell és Ligier szponzoraként és beszállítójaként, 1983-tól monoblokk magnézium keréktárcsákkal látott el csapatokat.[14] 1984-ben az Osella hivatalos támogatójává váltak, majd az 1986-1992 közötti időszakban a Williams szponzoraként hozzájárultak a csapat három világbajnoki címéhez.[14] 1990 és 1992 között saját csapattal indultak a világbajnokságban Fondmetal F1 néven.[14] 1993-ban Gabriele Rumi Jean-Claude Migeot aerodinamikai szakértővel közösen létrehozta Olaszország első szélcsatornával rendelkező aerodinamikai kutatási és fejlesztési központját.[14] 1994-1995-ben megbízást kaptak a Tyrelltől, majd 1996-1998-ig a Benettontól az aktuális versenyautók aerodinamikai fejlesztésére.[14] A Fondmetal 1997-ben megszerezte a részvények többségét a Minardi F1-es csapatában, amely Gabriele Rumi irányításával vett részt a Formula–1-es világbajnokságon.[14] 1999-ben megvásárolták a Cosworthtól a V10-es motor megépítéséhez és fejlesztéséhez való jogokat a teljes infrastruktúrával együtt.[14] Az 1999-2000-es év során a Minardi számára végeznek aerodinamikai fejlesztést.[14] 2001 és 2006 között – nem egyedüli szolgáltatóként – a Renault F1 aerodinamikai fejlesztésein dolgoztak.[14] A Fondmetal létrehozza az Aerolab leányvállalatot, amellyel 2003 és 2012 között a Toyota F1-nek, a Spyker F1-nek, a Force Indiának, Lotus F1 Team-nek és a Caterhamnek-nek végeztek fejlesztéseket.[14]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ monocoque váz: önhordó váz, motorkerékpárok esetében azt jelenti, hogy a váz, a hajtáslánc és a futómű együttes elemei alkotják a teljes teherviselő struktúrát.
  2. ↑ csutkakormány: rövid kormányszárú, mélyen előrehajoló üléspozíciót biztosító motorkerékpár kormány, gyorsasági utcai, illetve versenymotorokon alkalmazzák.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Moto Rumi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b fondmetal.com – Azienda (olasz nyelven). © 2022 • Fondmetal S.p.A.. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  2. ↑ a b cybermotorcycle.com – Moto Rumi Models (angol nyelven). Sheldon's EMU © 2004-2022. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  3. ↑ mult-kor.hu – A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa (magyar nyelven). © 2000-2022 Múlt-kor történelmi portál, 2019. szeptember 20. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  4. ↑ Denzel, Hannes: benzinradl.at – „anders als die anderen“ Rumi 125 Turismo 1950 (német nyelven). © 2019 benzinradl.at
  5. ↑ motorumiclub.co.uk – History of Rumi (angol nyelven). © Moto Rumi Club U.K.. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  6. ↑ italianways.com – Rumi-Gobbetto Motorcycle (angol nyelven). © Italian Ways S.r.l. - Via del Colosseo 23, Roma - P.I. 12970911009, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2022. január 23.)[halott link]
  7. ↑ lanemotormuseum.org – Rumi Formichino- 1955 (angol nyelven). © Copyright 2009-2021 Lane Motor Museum. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  8. ↑ a b Barbetta, Davide: claypaky.it – The history of Moto RUMI (angol nyelven). © 2022 Clay Paky SpA, 2013. április 2. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  9. ↑ designapplause.com – Rumi Formichino (angol nyelven). ©2007 > 2022 DesignApplause, 2013. június 4. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  10. ↑ Abhi: bike-urious.com – 1955 Moto Rumi Junior Corsa (angol nyelven), 2016. február 8. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  11. ↑ motorbike-search-engine.co.uk – Rumi Classic Motorcycles (angol nyelven). © Motorbike Search Engine. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  12. ↑ Rumi, Achille: donninorumi.com – Biography (angol nyelven). © Achille Rumi. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  13. ↑ Edsall, Larry: detroitnews.com – Fondmetal wheels: Track-tested tech and Italian design (angol nyelven). © 2022 The Detroit News, a Digital First Media Newspaper. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  14. ↑ a b c d e f g h i j fondmetal.com – Racing Timeline (angol nyelven). © 2022 • Fondmetal S.p.A. (Hozzáférés: 2022. február 8.)