Mozart: Esz-dúr szerenád
| Mozart: Esz-dúr szerenád | |
| szerenád | |
 | |
| Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
| Opusszám | 375 (Köchel-jegyzék) |
| Megjelenés | 1781 |
| Hangnem | Esz-dúr |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mozart: Esz-dúr szerenád témájú médiaállományokat. | |
Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr szerenád nyolc fúvós hangszerre c. alkotása a Köchel-jegyzékben a 375. sorszámot viseli. A mű öt tételből áll:
- Allegro maestoso
- Menuetto I
- Adagio
- Menuetto II
- Allegro
A mű eredeti formájában két klarinétra, két kürtre és két fagottra íródott 1781 októberében, Bécsben. 1782 júliusában Mozart két oboával egészítette ki az előadó együttest. Apjához írt levelében arra utal, hogy a művet Terézia nap alkalmából írta, végül is azonban az ő neve napján éjjel ezzel kedveskedett neki az „ősbemutató” hat muzsikusa. Célzást tesz a levél bizonyos Strack úrra is, aki mint zeneértő udvari komornyik igen nagy befolyással rendelkezhetett, és akinek a tetszését Mozart tudatos bravúrral igyekezett a Terézia napi ünnepségen elnyerni – mint írja – „ezért is írtam egy kicsit okosan”.
A darab őrzi még ugyan a szerenád külső formáját, kifejezése azonban már túlhaladta annak szokványos kereteit: az Adagióban a dallami köznyelv fordulataiból is megrendítő őszinteséggel és spontaneitással árad a személyes mondanivaló és szenvedély. A két menüett – főleg a második – Joseph Haydn hatását mutatja, akárcsak a záró Allegro.
