Muhammad Balfas | |
Élete | |
Született | 1922. december 25. Krukut |
Elhunyt | 1975. július 5. (52 évesen) Jakarta |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Muhammad Balfas témájú médiaállományokat. |
Muhammad Balfas (Krukut, 1922. december 25. – Jakarta, 1975. július 5.)[1] indonéz költő, író, irodalomkritikus.
Indonéziai arab családból származott, középiskolai tanulmányai elvégeztével napilapok munkatársa, később a Masjarakat című folyóirat szerkesztője volt. Költői pályáját az Angkatan ‘45 irányvonalának szellemében kezdte meg, későbbi munkásságát hazája történelmének nehéz időszakai, valamint az intervenciós háború élményei határozták meg; novelláin is ezen benyomások hatása figyelhető meg. Legfontosabb munkája az 1952-ben megjelent Lingkaran-lingkaran Retak (Törött körök) című elbeszélésgyűjtemény. Kritikai munkássága is jelentős.
Alkalmasint családi neve kiejtett változatának egybeesése egy, a szlenghez tartozó köznévvel szolgáltatta az alapot a makacs szóbeszédnek, mely szerint a Világirodalmi lexikon róla szóló szócikke „marháskodás”, szándékos koholmány az olvasó megtévesztésére, illetve egy régi szótárszerkesztői hagyomány felelevenítésére. Időről időre fel is melegítik az anekdotát (egyes változatok még azt is tudni vélik, kinek a tréfája volt eme szócikk a lexikon szerkesztőségén belül).[2][3]