NHL-rájátszás
Az NHL-rájátszás (vagy Stanley-kupa-rájátszás) egy egyenes kieséses rendszerű mérkőzéssorozat, amely az észak-amerikai National Hockey League jégkorongbajnokság alapszakaszát követi. A nevét az NHL bajnoki címéért járó trófeáról kapta.
A rájátszásba a négy divízióból négy–négy csapat jut be, az alapszakaszbeli teljesítmények alapján. A rájátszást az NHL döntője, a Stanley-kupa-döntő zárja, amelyen a két főcsoport győztese vesz részt. A Stanley-kupa-döntő győztese lesz az NHL bajnoka.
Jelenlegi lebonyolítás
[szerkesztés]
 |
Az alábbiakban a 2013–2014-es szezon rájátszásától kezdődően érvényes lebonyolítás olvasható. |
Az alapszakasz továbbjutói
[szerkesztés]A 2013–2014-es szezonra a liga felosztását átalakították. A két–két főcsoport megmaradt, de a korábbi három–három divízió helyett két–két divíziót hoztak létre. A Nyugati főcsoportban a Csendes-óceáni és Központi divízió, a Keleti főcsoportban az Atlanti és a Világvárosi divíziók találhatók. Mindegyik divízióból az alapszakaszban több szerzett pont alapján a legjobb négy csapat, összesen 16 jut be a rájátszásba. Azonos pontszám esetén a következők szerint állapítják meg a sorrendet:
- Több nyert mérkőzés a szétlövés utáni győzelmek száma nélkül.
- Több szerzett pont az azonosan álló csapatok mérkőzésein.
- Ha két csapat áll holtversenyben és nem egyenlő az egymás ellen játszott, hazai mérkőzések száma, akkor az elsőként ott játszott mérkőzést veszik figyelembe, a maradék mérkőzést nem veszik figyelembe.
- Ha kettőnél több csapat áll holtversenyben, a szerzett pontok és a lehetséges megszerezhető pontok aránya szerint állapítják meg a sorrendet.
- Nagyobb gólkülönbség az alapszakaszban játszott összes mérkőzésen.
A rájátszás menete
[szerkesztés]Mindegyik divízióban a négy–négy továbbjutó csapatot kiemelik az alapszakaszbeli eredményeik alapján. A rájátszás első fordulójában, a divízió-elődödntőben az 1.–4. és 2.–3. kiemeltek játszanak egymással. A két győztes a második fordulóba, a divízió-döntőbe jut. Az azonos főcsoportban lévő divíziódöntők győztesei játszanak a harmadik fordulóban, a főcsoportdöntőben. A főcsoportdöntők győztesei játsszák a Stanley-kupa-döntőt.[1]
Mindegyik forduló négy nyert mérkőzésig tart, azaz egy párosítás legalább négy, de legfeljebb hét mérkőzésből állhat. Pályaelőnye van a magasabb kiemeléssel rendelkező csapatnak. Mindegyik párosítást 2–2–1–1–1 formulában játsszák, amely azt jelenti, hogy a pályaelőnnyel rendelkező csapat hazai pályáján játsszák az 1., 2., 5. és 7. mérkőzést, a másik csapat hazai pályáján játsszák a 3., 4. és 6. mérkőzést. Az egyes mérkőzéseken nincs döntetlen, ha a rendes játékidőben döntetlen az állás, akkor hosszabbítások következnek mindaddig, ameddig nincs győztes.
A döntő
[szerkesztés]
A döntőben is az egyik félnek négy mérkőzést kell megnyernie, azaz a döntő is legalább négy, de legfeljebb hét mérkőzésből állhat. Pályaelőnnyel rendelkezik az a csapat, amelynek az alapszakaszbeli teljesítménye (győzelem–vereség mutatója) jobb volt. A győztes elnyeri a Stanley-kupát.
Ágrajz
[szerkesztés]Az NHL-rájátszásának ágrajza:
| Divízió-elődöntők (4 nyert mérkőzésig) | Divíziódöntők (4 nyert mérkőzésig) | Főcsoportdöntők (4 nyert mérkőzésig) | Stanley-kupa-döntő (4 nyert mérkőzésig) | ||||||||||||||||
| A1 | |||||||||||||||||||
| A4 | |||||||||||||||||||
| A2 | |||||||||||||||||||
| A3 | |||||||||||||||||||
| Nyugati főcsoport | |||||||||||||||||||
| B1 | |||||||||||||||||||
| B4 | |||||||||||||||||||
| B2 | |||||||||||||||||||
| B3 | |||||||||||||||||||
| C1 | |||||||||||||||||||
| C4 | |||||||||||||||||||
| C2 | |||||||||||||||||||
| C3 | |||||||||||||||||||
| Keleti főcsoport | |||||||||||||||||||
| D1 | |||||||||||||||||||
| D4 | |||||||||||||||||||
| D2 | |||||||||||||||||||
| D3 | |||||||||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dan Rosen: Realignment plan approved by Board of Governors. nhl.com, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
Források
[szerkesztés]- Playoff Formats. nhl.com. (Hozzáférés: 2013. június 28.)
