NSZV | |
Sisu XA–180 harcjárműre épített NSZVT géppuska | |
Típus | nehézgéppuska |
Ország | Szovjetunió |
Tervező | G. I. Nyikityin, J. Sz. Szokolov, V. I. Volkov |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1971-től |
Használó ország | Szovjetunió, Kínai Népköztársaság, Varsói Szerződés országai |
Háborús alkalmazás | vietnámi háború, közel-keleti konfliktusok, afganisztáni háború, hegyi-karabahi háború, öbölháború, iraki háború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 12,7 mm |
Lőszer | 12,7×108 mm 12,7×99 mm (NATO) |
Tárkapacitás | 50 db |
Működési elv | gázelvezetéses |
Tömeg | 25 kg (fegyver), 41 kg (háromlábú állvánnyal) 11 kg az 50 darabos heveder kg |
Fegyver hossza | 1560 mm mm |
Csőhossz | 1070 mm |
Elméleti tűzgyorsaság | 700–800 lövés/perc |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 300–400 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 845 m/s |
Max. lőtávolság | 5400 m |
A Wikimédia Commons tartalmaz NSZV témájú médiaállományokat. |
Az NSZV (oroszul: НСВ, Никитина-Соколова-Волкова, Nyikityina–Szokolova–Volkova) a Szovjetunióban tervezett 12,7 mm-es nehézgéppuska, nevét tervezői vezetékneveiből – Grigorij Ivanovics Nyikityin (Г. И. Никитин), Jurij Sz. Szokolov (Ю. М. Соколов) és Vlagyimir Ivanovics Volkov (В. И. Волков) – kapta. A DSK nehézgéppuska leváltására tervezték, a Szovjet Hadsereg 1971-ben állította szolgálatba. Napjainkban lassan kivonásra kerül az orosz fejlesztésű Kord géppuska által, mivel Kazahsztán Szovjetunióból való kiválása után az NSZV-ket már nem Oroszországban állítják elő, a gyártási licenc lejárt. Az NSZV-t külföldön Bulgária, India, Lengyelország és Jugoszlávia is gyártotta licenc alatt, Ukrajnában pedig a másolatát gyártják 2005 óta. Legnagyobb számban a T–72, a T–64 és T–80 közepes harckocsikon alkalmazzák (NSZVT). GRAU-kódja 6P11.
A Szovjet Hadsereg az 1950-es évek elején kezdte el keresni az elavulóban levő SG–43 Gorjunov és RPD géppuskák váltótípusát. A hadvezetésben a német MG 42 többcélúságát szerették volna viszontlátni, azaz egy fegyvert többféle konfigurációban több feladatra felhasználni. Két fegyvertervező csoportot kértek fel a tesztfegyverek kifejlesztésére: az egyiket Mihail Kalasnyikov, a másikat Nyikityin és Szokolov vezette. A teszteket végül a Kalasnyikov-géppuska nyerte hatékonysága és könnyen gyártható mivolta miatt, PK néven rendszeresítették.
Nyikityin és Szokolov változatát azonban nem vetették el teljesen. Növelt, megerősített változatban, 12,7 mm űrméretben 10 évvel később kiválasztották a DSK nehézgéppuska-család leváltására kiírt tenderben, szolgálatba 1971-ben állt. A jugoszláv licenc alatt gyártott változatot Zasztava M87 néven rendszeresítette a Jugoszláv Néphadsereg.
A Szovjetunió felbomlását követően a fegyver gyártása befejeződött. Az 1990-es évek közepén a leváltására kifejlesztett Kord nehézgéppuska gyártása van folyamatban. A hatékonyabb váltótípus alkalmazása az Orosz Szárazföldi Erőknél az NSZV-k alkatrész ellátási problémája miatt is indokolttá vált. Napjainkban az NSZV-t csak Ukrajnában és Kazahsztánban gyártják.
Finnország 12,7 ilmatorjuntakonekivääri 96, röviden 12,7 Itkk 96 néven állította hadrendbe (a finn katonai szlengben „itko”). Leggyakrabban járműre szerelt változatban alkalmazzák, úgymint a Patria Pasi páncélozott felderítőn, a Sisu Nasu lánctalpas vontatón és a Leopard 2R nehézharckocsin. Nagy tűzgyorsaságának köszönhetően ezen kívül alkalmazzák még kis hatótávolságú légvédelmi fegyverként helikopterek, pilótanélküli repülőgépek és repülőgépek ellen. Földi telepítéséhez különleges állványzat szükséges.
A Finn Haditengerészet szintén alkalmazza az NSZV-t légvédelmi feladatokra, több más csöves légvédelmi eszközzel együtt, mint a 23 ITK 95, a Bofors 40 Mk3 és Bofors 57 Mk2 és Mk3.
Ez a szócikk részben vagy egészben a NSV machine gun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.