Nagydorog

Ez a szócikk Nagydorogról szól. Hasonló címmel lásd még: Dorog (egyértelműsítő lap).
Nagydorog
Nagydorog címere
Nagydorog címere		 Nagydorog zászlaja
Nagydorog zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásPaksi
Jogállásnagyközség
PolgármesterBorbélyné Töttösi Ágnes (független)[1]
JegyzőDr. Orova Dániel
Irányítószám7044
Körzethívószám75
Népesség
Teljes népesség2445 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség61,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,44 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 37′ 21″, k. h. 18° 39′ 34″46.622469°N 18.659419°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 21″, k. h. 18° 39′ 34″46.622469°N 18.659419°E
Nagydorog (Tolna vármegye)
Nagydorog
Nagydorog
Pozíció Tolna vármegye térképén
Nagydorog weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagydorog témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagydorog nagyközség Tolna vármegye Paksi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Tolna vármegye északi felén fekszik, Pakstól 20 kilométerre nyugatra, Cecétől 18 kilométerre délre.

A közvetlenül határos települések: észak felől Bikács, északkelet felől Györköny, délkelet felől Pusztahencse, dél-délkelet felől Tengelic, dél-délnyugat felől Kajdacs, nyugat felől pedig Sárszentlőrinc.

Megközelítése

[szerkesztés]

Áthalad rajta a Szekszárdot Székesfehérvárral összekötő 63-as főút és a Paks-Pusztahencse-Sárszentlőrinc]] közti 6232-es út, ezek révén közúton könnyen elérhető az említett települések mindegyike felől. Györkönnyel a 6236-os út kapcsolja össze; országos közútként számozódik még a központjában, mint öt számjegyű mellékút, a 62 902-es út is; ez az alig 200 méter hosszú útszakasz a 63-as főútból tér ki és a Kossuth tér háromszög alakú parkját határolja nyugat felől.

A MÁV 46-os számú Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonala a település nyugati részén halad el, Nagydorog vasútállomás közúti megközelítését a 6232-es útból kiágazó 62 315-ös út biztosítja.

Története

[szerkesztés]

A település első írásos említése 1397-ből származik. Zsigmond király ekkor adta a Kanizsai családnak a simontornyai várat és a hozzátartozó birtokokat, melyek közt Dorog is megtalálható. Később, a 15. század folyamán a falu a Garay család tulajdona lett, majd a török időkben többször cserélt gazdát. Ez idő alatt rövid ideig el is néptelenedett. A 16. század közepétől erős református közösség szerveződött Sztárai Mihály kezdeményezésére. Mária Terézia uralkodása alatt iskola épült Györkönyben. 1777-től a Széchényi család tulajdonába került a település. A család kastélyt, víztornyot, malmot, villanytelepet, szeszgyárat épített. 1883-ban épült meg a vasútvonal, mely bekapcsolta a községet a vasúti közlekedésbe.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Dr. Heidecker Péter (független)[3]
  • 1994–1998: Pinczési László (független)[4]
  • 1998–2002: Pinczési László (független)[5]
  • 2002–2006: Dobri István (független)[6]
  • 2006–2010: Dobri István (független)[7]
  • 2010–2014: Veres Imre (független)[8]
  • 2014–2019: Kovács György (független)[9]
  • 2019–2024: Borbélyné Töttösi Ágnes (független)[10]
  • 2024– : Borbélyné Töttösi Ágnes (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2591
2584
2576
2467
2456
2462
2445
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,8%-a magyarnak, 8% cigánynak, 0,2% horvátnak, 3,4% németnek, 0,7% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,5%, református 26,5%, evangélikus 4,7%, felekezeten kívüli 9,4% (14,1% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 92,4%-a vallotta magát magyarnak, 3,9% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% szerbnek, görögnek, és horvátnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 27,6% volt római katolikus, 20,4% református, 4,7% evangélikus, 7,2% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 10,6% felekezeten kívüli (28,3% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Falumúzeum
  • Banai erdő, benne a Banai tó
  • Kalap- és Sipkamúzeum
Stockinger Artúr 20 évig – 1974-től 1994-ig – volt Nagydorog plébánosa. Szenvedélyes sapka- és kalapgyűjtő volt; az ő hagyatéka a több mint száz darabos, s a világ számos országából származó darabokból álló gyűjtemény. Nemcsak gyűjtötte ezeket a kalapokat, de alkalomadtán hordta is őket.
A kastély 1821-ben került Széchényi Lajos (István testvére) tulajdonába, majd a 19. század végén - 20. század elején átalakították.

Népi ételek: pacsa, prósza, lakodalmi kujcsos.

Programok:

  • Búcsú: augusztus 20.

Ismert emberek, akik Nagydoroghoz kötődnek

[szerkesztés]
  • Bajcsay Mária (1946–) színésznő
  • Bánky Viktor (1899–1967) operatőr, filmrendező (Bánky Vilma testvére)
  • Bánky Vilma (1901–1991) némafilmszínész
  • Benedek Mihály (1784–1821) református püspök, prédikátor, főjegyző[13]
  • Kopré József (1919–2000) író, költő, tanár

Községünk gasztronómiája a médiában

[szerkesztés]

Az Ízőrzők film készítésének kulisszatitkai: Nagydorogon forgatott az Ízőrzők c. műsor stábja

Nagydorog anno - érdekességek az elmúlt évtizedekből

[szerkesztés]
  • Nagydorogi Általános Iskola és Gimnázium. A 60-as és 70-es években az általános iskolának nappali és esti gimnáziumi osztályai is működtek.
  • A Paksi úton mezőgazdasági szeszgyár működött a SZOV (Szeszipari Országos Vállalat) tagjaként. Elsősorban gabonából, időnként bakonyi burgonyából főztek 96 %-os tisztaszeszt.
  • A dohánybeváltó és fermentáló üzemet a népnyelv "magazin"-nak hívta. A bejárati kapuja mellett volt a község első ártézi kútja.
  • A 70-es években az Új Barázda Mgtsz saját termelésű dohányleveleit önállóan szárította.
  • A jelentős mennyiségű dohánytermelés miatt a községben önálló pénzügyőrségi kirendeltség (pénzügyőri szakasz) is működött (A szovjet hősi emlékművel szemben).

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Légifotó a település központjáról
    Légifotó a település központjáról
  • Légifotó a település központjáról
    Légifotó a település központjáról
  • Légifotó a település központjáról
    Légifotó a település központjáról
  • Víztorony
    Víztorony
  • Stockinger Artúr, a település 1974–1994 közti plébánosa
    Stockinger Artúr, a település 1974–1994 közti plébánosa

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  5. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  6. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  7. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  8. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  9. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 15.)
  10. ↑ Nagydorog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
  11. ↑ Nagydorog Helységnévtár
  12. ↑ Nagydorog Helységnévtár
  13. ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. 66. o. ISBN 963-7030-15-8  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]