Nagykeresztúr | |||
A falu látképe a kiskeresztúri út felől. | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Nógrád | ||
Járás | Salgótarjáni | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Géczi Antal (független)[1] | ||
Irányítószám | 3129 | ||
Körzethívószám | 32 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 230 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 30,61 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,2 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 02′ 19″, k. h. 19° 43′ 20″48.038680°N 19.722110°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 19″, k. h. 19° 43′ 20″48.038680°N 19.722110°E | |||
Nagykeresztúr weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykeresztúr témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagykeresztúr község Nógrád vármegyében, a Salgótarjáni járásban.
Salgótarjántól 10 kilométerre nyugatra fekszik a Cserhát keleti szélén, a 21 135-ös számú út mentén; közúton csak azon érhető el a 21-es főútról Zagyvapálfalva előtt (esetleg Tarnál) letérve.
A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése.
A falu neve a 20. század elején Kétkeresztúr néven volt ismert. Kiskeresztúr és Nagykeresztúr egyesüléséből alakult ki és ekkor 44 házban 300 magyar és tótajkú lakosa volt. Ekkor Alsó- és Felső-Veselény, Csevicze-, Kiskeresztúr-, Lápos- és Rózsás puszták is hozzá tartoztak.
Keresztúr, Nagykeresztúr nevét először 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék említette, tehát már akkor egyházas hely volt. Később valószuínűleg Lucfalvához tartozó puszta lehetett. A lucini birtokokat még 1382-ben Tari László nyerte adományul Erzsébet királynétól. 1454-ben, midőn Tari Lőrinc unokája, György, a Pásztohi családdal kölcsönösen örökösödési szerződésre lépett, még a Tariak birtokában találjuk. A fellelt dokumentumok szerint a mai Kiskeresztúr és Nagykeresztúr helyén a középkorban Keresztúr község volt. Később valószínűleg, mint Lucfalvához tartozó egyik puszta található.
1465-ben Tari György, Guthi Országh Mihály nádornak zálogosította el, majd 1472-ben Tari György halála után végleg az Országh és a Nánai Kompolthi család birtokába jutott. 1548-ban Lipthay János, Wesselényi Miklós, Wesselényi Márton és Géczy László birtoka volt. A későbbi összeírásokból azonban hiányzik.
A 19. század elején Gencsy Károly, Madarassy Miksa, Pongrácz Arnold és Stefanidesz Benjamin birtoka volt, később mellettük a Fáy, Máriássy és a báró Deniske családok, a 20. század elejétől pedig Szakall Mihály és neje Thassy Olga volt a nagyobb birtokosa nagyobb birtoka és kastélya. A 20. század elején a községhez tartoztak: Alsó- és Felső-Veselény, Csevicze-, Kiskeresztúr-, Lápos- és Rózsás puszták is.
Nagykeresztúr 1999. május 9-i, más források szerint május 1-jei hatállyal vált önállóvá, elszakadva Lucfalva községtől. Közigazgatási jogállása az önállósodástól fogva község, ugyanazon időponttól kezdve anyakönyvezési jogosultsággal is bír. Igazgatását 1999. július 1-jétől Márkháza, Kisbárkány és Nagykeresztúr községek körjegyzősége végzi.[3]
A frissen önállóvá vált település első, időközi helyi önkormányzati választását 1999. május 9-én tartották meg.[4]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 247 | 245 | 249 | 230 | 255 | 243 | 230 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 6%-a cigány, 2%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 18,1% cigánynak, 3,5% szlováknak mondta magát (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,4%, református 0,8%, evangélikus 14,7%, felekezeten kívüli 6,2% (15,1% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 96,1%-a vallotta magát magyarnak, 7,5% cigánynak, 2,4% szlováknak (3,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,5% volt római katolikus, 9,4% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,8% egyéb katolikus, 3,9% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).[14]