Nagyszekeres | |
A templom és a harangláb légifotója | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Alföld |
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Járás | Fehérgyarmati |
Jogállás | község |
Polgármester | Karácsony Sándor József (független)[1] |
Irányítószám | 4962 |
Körzethívószám | 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 456 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 52,52 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 10,51 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 58′, k. h. 22° 37′47.966667°N 22.616667°EKoordináták: é. sz. 47° 58′, k. h. 22° 37′47.966667°N 22.616667°E | |
Nagyszekeres weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszekeres témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyszekeres község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye Fehérgyarmati járásában.
A vármegye keleti részén, a Szamosháton fekszik, Fehérgyarmattól délkeletre. Szomszédai: észak felől Mánd, északkelet felől Nemesborzova, kelet felől Kisszekeres, délkelet felől Jánkmajtis, dél felől Zsarolyán, nyugati és északnyugati irányból pedig Penyige.
A település központjának déli részén végighalad, nagyjából nyugat-keleti irányban a 4133-as út, ezen érhető el Zsarolyán és Kisszekeres irányából is, valamint az ország távolabbi részei felől is – Fehérgyarmatig a 491-es főúton, majd a belvárosi körforgalomban délkeletnek letérve Zsarolyánig a 4127-es úton. Az északi községrész főutcája a 4134-es út, ezen érhető el Mánd irányából, Nemesborzova érintésével.
A hazai vasútvonalak közül a települést a MÁV 113-as számú Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonala érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Nagyszekeres vasútállomás a vasút és a 4134-es út keresztezése közelében helyezkedik el, a falu északi határszélén, közúti elérését az utóbbiból kiágazó 41 332-es számú mellékút teszi lehetővé.
A település nevét a királyi várhoz tartozó szekerezéssel, fuvarozással foglalkozó lakosairól kapta. Nagy- előtagja megkülönböztetés, a szomszédos Kisszekerestől.
Nagyszekeresről az első írott adat 1332-ből való, Péter nevű papját említik, aki 40 dénárt fizetett pápai adóba, tehát ekkor már nagyobb település lehetett. A 14. században a Szekeressy család birtoka volt, a 15. században több család: a Kölcsey, Domahidy, Ujhelyi, Károlyi, Bornemissza, Rosályi Kún, Drágfi családok osztoztak rajta.
A 16. században is több család tulajdona, ekkor a czégényi Kende, Báthory, Muchey, Kelemenfi Balog, Pongrácz, Kubinyi, Kóródy családok és Werbőczy István tünnek fel mint új birtokosok. A 17. században gróf Zinzendorff és Du Jardin családé.
1662-ben a szatmári német helyőrség katonái kifosztották. 1717-ben a török-tatár csapatok dúlták fel. Ennek emlékét a templomban egy tábla fölirata őrzi.
A 18. században és 19. században gróf Barkóczy család, Isaák, Czáró-Fogarassy, Morvay, Mándy és Domahidy családok a tulajdonosai.
A 20. század elején a település körjegyzőségi székhely volt.
Az 1900-as évek elején az Isaák családé, melynek úrilakában az egész vármegye református traktusai gyűlésre gyűltek össze.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 557 | 558 | 550 | 451 | 441 | 453 | 456 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,4%-a magyarnak, 17,9% cigánynak, 0,4% románnak mondta magát (6,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 7,7%, református 75,5%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 4,3% (11,4% nem válaszolt).[17]
2022-ben a lakosság 87,8%-a vallotta magát magyarnak, 10,2% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 2,5% volt római katolikus, 59% református, 2% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,4% felekezeten kívüli (33,8% nem válaszolt).[18]