Natalja Viktorovna Poloszmak

Natalja Viktorovna Poloszmak
Életrajzi adatok
Született1956. szeptember 12. (68 éves)
Habarovszk
Ismeretes mint
  • antropológus
  • régész
HázastársVjacseszlav Ivanovics Mologyin
IskoláiNovoszibirszki Állami Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Novoszibirszki Állami Egyetem
Pályafutása
Kutatási területKözép-Ázsia és Szibéria kultúrája és művészete az ókorban és a középkorban
Tudományos fokozata történettudományok doktora

Natalja Viktorovna Poloszmak (oroszul: Наталья Викторовна Полосьмак; Habarovszk, 1956. szeptember 12. –) orosz régész, a történettudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatán a Régészeti és Néprajzi Intézet vezető kutatója.[1][2][3]

Poloszmak a Novoszibirszki Állami Egyetem bölcsészettudományi karán végzett 1978-ban, később aspiráns volt Vjacseszlav Ivanovics Mologyinnál és Vagyim Mihajlovics Masszonnál a Szovjet Tudományos Akadémia Archeológiai Intézetének Leningrádi Tagozatán. 1985-ben sikeresen megvédte kandidátusi értekezését, amit a Baraba-alföld nyugati részén a szkíta–szarmata időszakban élt népesség kultúrájáról írt. 1987 óta rendszeresen publikál.[4]

1993-ban az Altaj köztársaság területén található Ukok-fennsíkon egy, a paziriki kultúrához tartozó kurgánban női múmiát talált, ami ukoki hercegnő néven vált ismertté.[5][6][7]

1997-ben sikeresen megvédte a pazariki kultúráról szóló doktori értekezését. Régészeti kutatóutakat vezetett az Altaj hegységbe, Hakaszföldre, Tuvába, a Baraba-alföldre, az Irkutszki területre, a Krasznojarszki határterületre, Mongóliába és Indiában Kasmír és Zanszkár területére.[1]

2005-ben a paziriki kultúra kutatásáért Vjacseszlav Ivanovics Mologyinnal megosztva átvehette Oroszország Állami Díját (Государственная Премия Российской Федерации). [8]

2011-ben[forrás?] az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja lett.[9] A Német Régészeti Intézet (Deutschen Archäologischen Instituts, DAI) levelező tagja, illetve a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének (Монгол Улсын Шинжлэх Ухааны Академи, Археологийн хүрээлэн) díszdoktora.[1]

Az orosz Археология, этнография и антропология Евразии (Archaeology, Ethnology & Anthropology of Eurasia) folyóirat szerkesztőségi tagja,[10] továbbá az Ancient Civilizations from Scythia to Siberia folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.[11][1]

Férje Vjacseszlav Ivanovics Mologyin régész.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Полосьмак Наталья Викторовна. archaeology.nsc.ru. (oroszul) Новосибирск: Институт археологии и этнографии Сибирского отделения Российской академии наук (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  2. ↑ Natalia V. Polosmak: “We Drank Soma, We Became Immortal…”. (angolul) Science First Hand, XXVI. évf. 2. sz. (2010. április) 62–71. o. Hozzáférés: 2021. január 17. (Electronic version date: 30 Aug 2010)
  3. ↑ a b Полосьмак Наталья Викторовна. galt-auto.ru. (oroszul) Свитайло Е.Н. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  4. ↑ Автор Полосьмак Н. В. archaeology.nsc.ru. (oroszul) Новосибирск: Институт археологии и этнографии Сибирского отделения Российской академии наук (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  5. ↑ N.V. Polosmak: The Burial of a Noble Pazyryk Woman. (angolul) Ancient Civilizations from Scythia to Siberia, V. évf. 3. sz. (1999) 125–163. o. doi Hozzáférés: 2021. január 17.
  6. ↑ Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria: Terra Scythica: Nemzetközi régészeti szimpózium az Altájban. (magyarul) Magyar Tudomány, CLXXIII. évf. 1. sz. (2012. január) 82–84. o. Hozzáférés: 2021. január 17. (pdf)
  7. ↑ Így nézhetett ki a tetovált szibériai hercegnő. mult-kor.hu. (magyarul) Múlt-kor (2015. január 30.) (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  8. ↑ УКАЗ Президента РФ от 06.06.2005 N 641. document.kremlin.ru (oroszul) (Hozzáférés: 2021. január 17.) arch
  9. ↑ Полосьмак Наталья Викторовна. ras.ru. (oroszul) Москва: Российская академия наук (2012. január 20.) (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  10. ↑ Archaeology, Ethnology & Anthropology of Eurasia – Editorial Board. old.archaeology.nsc.ru (angolul) (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  11. ↑ Ancient Civilizations from Scythia to Siberia: About – Editorial Board. brill.com. (angolul) Leiden: Koninklijke Brill N.V. (Hozzáférés: 2021. január 17.)