Neak Pean
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Angkor romjai | |
| Világörökség | |
 | |
| Neak Pean | |
| Adatok | |
| Ország | Kambodzsa |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV |
| Felvétel éve | 1992 |
| Elhelyezkedése | |
 Neak Pean
Pozíció Kambodzsa térképén
| |
 é. sz. 13° 27′ 47″, k. h. 103° 53′ 40″13.463056°N 103.894444°EKoordináták: é. sz. 13° 27′ 47″, k. h. 103° 53′ 40″13.463056°N 103.894444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Neak Pean témájú médiaállományokat. | |
Neak Pean – Tekergőző Kígyók – buddhista templom, amely VII. Dzsajavarman király víztározómedencéje (a Dzsajatataka baraj) közepén, egy mesterséges szigeten áll, Angkorban, Kambodzsában. A 12. század végén épült „forrás templom”, nevét a khmerek őseként tisztelt mitikus Naga istent ábrázoló, két egymásba fonódó nagy kígyóról kapta, amelyek körbeölelik a szigetet, és őrzik a szent forrást.
Neak Pean eredetileg orvosi, gyógyító célokra készült, mint a Nagy Építő – VII. Dzsajavarman – által építtetett 102 kórház egyike. A templom az egyensúly ősi hinduizmusban gyökerező tiszteletén alapul. A 350 m²-es sziget szentélye a Himalája gyógyerejű hegyi tavát, az Anavatapta tavat szimbolizálja. A sziget egyik egyedülálló szobra a Bahala, Avalókitésvara[1] repülő lóvá változott alakja, a szenvedés elkerülése és az együttérzés megtestesítője. A központihoz kapcsolódó négy kisebb medence a négy őselem: a víz, a föld, a tűz és szél kifejeződése. Ezek közepén egy-egy szimbolikus vízforrás, elefánt-, ember-, oroszlán- és lófejet formázó szökőkutak, vízköpők állnak és táplálják a szentély központi medencéjét. A hitvilág szerint a medencében való megmártózás során az elemek betegséget okozó, megbomlott egyensúlya helyreáll, és a test bajai elmúlnak. A medencékben napjainkban is végeznek gyógyító szertartásokat.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ lásd Dalai Láma, Om mani padme hum
Források
[szerkesztés]- Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999. ISBN 0-8348-0426-3. (angol)
- Világjáró magazin: KAMBODZSA Ősi istenek birodalma, 2003. november
