Neoeklektikus építészet

Neoeklektikus építészet
„két világháború közötti historizmus”
Az 1924 és 1932 között neoreneszánsz stílusban felépült West Virginia State Capitol egyike a stílus képviselőinek
Az 1924 és 1932 között neoreneszánsz stílusban felépült West Virginia State Capitol egyike a stílus képviselőinek

Időszakkb. 1920 – kb. 1940
ElterjedésEurópa, Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland
Nevezetes alkotásokld. lista

Neoeklektikus[1] (neohistorizáló) építészet, gyakran „két világháború közötti historizáló törekvések” alatt az 1920-as és 1930-as évek korábbi történelmi stílusokat utánzó irányzatát értik.

Története

[szerkesztés]

A historizmus a 19. század második felének uralkodó építészeti irányzata volt,[2] és a századfordulón, a szecesszió beköszöntével sem tűnt el. A stílus végét az 1910-es évekre szokták tenni. Ezt követően, a két világháború közötti időszakban elsősorban a modern építészetet szokták kiemelni, azonban a historizmusnak is volt egy „utód” stílusa: ezt azonban nem szokták a hagyományos historizmussal együtt tárgyalni. Jobb híján „két világháború közötti historizáló törekvések” néven tárgyalják. Olykor „neoklasszicizmus” néven is emlegetik, ez a név azonban megtévesztő lehet: a stílus valóban utánozta a historizmus hagyományaihoz híven a régi stílusokat, de a klasszicizmus mellett a román, gótikus, reneszánsz, barokk épületeket is. Elkülönítése a „neo” (új) kifejezéssel azért lehet indokolt a korábbi historizmustól, mert az 1880-as/1890-es és az 1910-es évek közötti időszak historizmusára már elterjedt a „késő historizmus” fogalma, és ettől elkülöníthető a két világháború közötti historizmus.[3]

Ez a stílus elsősorban az 1920-as években virágzott,[4] számos középítmény esetében az állami beruházások is támogatták.[5] A közhiedelemmel ellentétben ebben az időszakban inkább ez tekinthető uralkodó stílusnak a modernizmussal szemben:

„A húszas években szerte Európában neoromán, neogót, neobarokk és neoklasszicista stílusban építkeztek, és az első modernista középület, a Bauhaus dessaui központja is csak 1926-ban épült meg.”[6]

Gyakran megesett az is, hogy még az első világháború időszaka előtt megkezdett építkezések elhúzódtak, és csak az 1920-as években fejeződtek meg (pl. Parliament House, Wellington; Rástrapati Bhavan, Újdelhi). A korábbi historizmussal ellentétben az 1920-as évek épületei gyakran már modern technológiákkal készültek, csak külsejüket igazították történelmi stílusokhoz.[7]

Az 1930-as évekre az ilyen stílusban épült épületek száma kezdett lecsökkenni. Megjegyzendő azonban, hogy az amerikai templomépítészetben még az 1940-es és 1950-es években is születtek historizáló stílusú alkotások, többek között Chicago területén.[8]

A historizáló törekvésekhez sorolható a világháború közötti időszak nagy diktatúráinak építészete is az 1930-as években (Olaszország, Harmadik Birodalom, Szovjetúnió).

Példák historizáló épületekre (1920–1940)

[szerkesztés]

Németország

[szerkesztés]
Népek csarnoka (modell)

Szovjetúnió

[szerkesztés]
a Moszkvai Állami Egyetem főépülete
az Orosz Külügyminisztérium épülete

Olaszország

[szerkesztés]
Stazione di Milano Centrale

Egyesült Királyság

[szerkesztés]
  • 1926–1928: Carreras Cigaretta Gyár, London (Egyesült Királyság)
  • 1927–1928: Collins & Parri's Arcadia Works for Carreras, London (Egyesült Királyság)

Franciaország

[szerkesztés]

Lengyelország

[szerkesztés]

Ausztrália

[szerkesztés]
Brisbane City Hall

Románia

[szerkesztés]

Új-Zéland

[szerkesztés]
Parliament House, Wellington

Kanada

[szerkesztés]
Delta Bessborough

Bővebben:[9]

Blessed Trinity Roman Catholic Church, Buffalo
Our Lady of Victory Basilica, Lackawanna

Egyiptom

[szerkesztés]

Spanyolország

[szerkesztés]

Magyarország

[szerkesztés]

A stílus gazdag magyarországi ággal rendelkezett, amelyet az alábbi szócikk fejt ki részletesen:

A 20. század második felében és a 21. században

[szerkesztés]

A 20. század második felében is megjelentek egyes, historizáló törekvések, azonban ezeket megkülönböztetik a század első felének ilyen irányzataitól.[10]

Példák:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A névhez: Barát Béla – Bárányné Oberschall Magda – Ifj. Csemegi József – Dobrovits Aladár – Voit Pál: A szépművészetek könyve, A Pesti Hírlap Kiadása, Budapest, 1940, 216. o. ill. (szerk.) Rozsnyai József: Építőművészek Ybl és Lechner korában, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest, 2015, ISBN 978-615-5445-12-5, 274. o.
  2. Kezdő korszakhatárát Európában az 1830-as évekre szokták tenni, Magyarországon az 1860-as évekre. (Sármány Ilona: Historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-13-3394-9), 11. o.
  3. Barát, i. m. 214. o.
  4. Archivált másolat. [2022. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
  5. https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/3stilus/12avantgard/12epiteszet.htm
  6. http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/fabian-gaspar-es-az-alagi-szent-imre-plebaniatemplom/
  7. Gympel, i. m., 92. o.
  8. Edward R. Kantowicz: The Archdiocese of Chicago: A Journey of Faith, Booklink, Chicago, 2006
  9. https://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/architectural-history-1914-1967
  10. bővebben: https://en.wikipedia.org/wiki/New_Classical_architecture

Források

[szerkesztés]