A neostílusok az építészetben olyan vizuális stílusok alkalmazása, amelyek tudatosan visszhangozzák egy korábbi építészeti korszak stílusát.
Legelőször a neogótikus építészet bontakozott ki, amely a 18. század közepén jelent meg Angliában. Ezután sorra felelevenítették a barokk, a romanika és a reneszánsz elemeit, így jöttek létre a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk, neoklasszicista és egyéb stílusok. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) főként a historizmus korszakától a második világháború végéig érvényesültek.
A 19. század közepétől bizonyos mértékben az építészetre és az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.
Mediterrán újjászülető (az olasz reneszánsz építészet és a spanyol barokk építészet újjáéledése)
Neoklasszikus – gyűjtőfogalom a modern kor építészetére, a premodernizmus elveit követve
Neoorosz – a 19. század második negyedében keletkezett orosz építészet számos különböző irányzatának általános elnevezése.
Tradicionalista Iskola(wd) – különböző regionális hagyományos stílusok felelevenítése, a 20. század elejétől kezdődő nyugat-európai építészeti mozgalom Hollandiában, Skandináviában, Németországban stb.
Vernakuláris építészet – a korszakokon át folytatódó regionális építészeti hagyományok gyűjtőfogalma, a megújuló építészetben is használt
Ókori eredetű újjászületés
Neues Museum (Berlin) Egyiptomi Udvara a 19. században, amely az újegyiptomi stílusban épült
.svg)