Nicholas Angelich

	Nicholas Angelich
Született	Nicholas Michael Angelich; 1970. december 14.; Cincinnati
Elhunyt	2022. április 18. (51 évesen); Párizs 18. kerülete
Állampolgársága	amerikai; francia;
Foglalkozása	zongorista
Iskolái	Párizsi Konzervatórium (1983–)
Kitüntetései	Művészetek és Irodalom tisztje (2013. július 9.)
	Zenei pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora
	IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Angelich témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nicholas Michael Angelich (Cincinnati, 1970. december 14. – Párizs, 2022. április 18.) amerikai zongoraművész. Karrierje nagy részét Franciaországban töltötte.

Élete, munkássága

Angelich az Ohio állambeli Cincinnatiben született.^[7] Családja Európából származott: apja Borivoje (Bora) Andjelitch (1932–2012) montenegrói jugoszláv hegedűművész,^[8] anyja a Szovjetunióból származó, román, szlovák, örmény felmenőkkel rendelkező Clara Kadarjan (1936–2014) zongoratanár volt.^[9] Mindketten a belgrádi Zeneakadémián tanultak, családnevüket az 1960-as években változtatták Angelichre, amikor kivándoroltak az Egyesült Államokba.^[10]

Nicholas Angelich ötéves korában kezdett zongorázni, édesanyja tanította. Már két évvel később, csodagyerekként adta első koncertjét, Mozart 21. zongoraversenyét (K. 467) adta elő. Tizenhárom éves korában Párizsba költözött, hogy a Conservatoire National Superieur de Musique-on tanuljon, ahol tanárai közé tartozott Aldo Ciccolini, Yvonne Loriod, Michel Beroff és Marie-Françoise Bucquet, és részt vett Maria João Pires, Dmitrij Baskirov és Leon Fleisher mesterkurzusain is.^[7]^[11]

1989-ben második díjat nyert az Ohio állambeli Clevelandben megrendezett Casadesus Nemzetközi Zongoraversenyen, öt évvel később pedig elnyerte a Gina Bachauer Nemzetközi Zongoraverseny első díját.^[7] 1995-ben debütált New York-i Alice Tully Hallban, Franz Schubert, Sergey Rachmaninov és Maurice Ravel szerzeményeit játszotta.^[10] A 2002-es Ruhr-vidéki Zongorafesztiválon megkapta a fiatal tehetségek díját. Franciaországban kétszer is, 2013-ban és 2019-ben az „Év hangszeres szólistájának” választották a Victoires de la Musique Classique-on.^[9] 2003 májusában debütált a New York-i Filharmonikusokkal, a karmester Kurt Masur volt, Beethoven 5. zongoraversenyét játszotta. Ezután az összes nagyobb zenekarral fellépett olyan karmesterek alatt, mint Jaap van Zweden, Yannick Nézet-Séguin és Vladimir Jurowski.^[11] Első lemezfelvételén Rachmaninov zongoraműveit játszotta.^[7] A Renaud Capuçon és Gautier Capuçon társaságában rögzített Brahms-triók felvétele elnyerte a Német Lemezkritikusok Díját.^[12]

2009–2010-es turnéja során koncertezett a londoni Queen Elizabeth Hallban, a firenzei Teatro della Pergolában, a Milánói Konzervatóriumban, Hágában és a párizsi Theatre du Chatelet-ben. Ekkor már a korszak egyik legnagyobb zongoristájának tartották.^[13] A 2010–2011-es évad megnyitóján Maurice Ravel D-dúr, balkezes versenyművét adta elő a Skót Királyi Nemzeti Zenekar és Stéphane Denève karmester mellett a Dundee-beli Caird Hallban, az edinburgh-i Usher Hallban és a glasgowi Királyi Koncertteremben szeptember 23. és 25. között. 2018-ban ismét Denève vezénylésével játszott a Philadelphia Orchestra kíséretében.^[14] 2021-ben egészségügyi problémák (krónikus tüdőbetegség) miatt abbahagyta a koncertezést, de a szezont még két montreali hangversennyel akarta befejezni, az Orchestre Métropolitain és Yannick Nézet-Séguin mellett.^[15] Erre már nem kerülhetett sor, mert degeneratív tüdőelégtelenséggel a párizsi Bichat–Claude Bernard Kórházba került, tüdőátültetésen esett át, de 2022. április 18-án, 51 éves korában elhunyt.^[10]^[16]

Repertoárja

Nicholas Angelich kiváló, a közönség, a kollégák és a kritikusok által elismert szólista és kamarazenész volt. Különösen a 19. század romantikus zeneszerzői műveinek, Beethoven, Schumann, Chopin, Liszt és különösen Brahms zenedarabjainak értelmezéséről volt ismert. „Kisfiú koromban sok Brahms-zenét hallottam játszani otthon. Mondható, hogy a Brahms iránti szeretetemet a szüleimnek köszönhetem” – nyilatkozta. Repertoárja mindazonáltal ettől sokkal szélesebb: magába foglalja Bach barokk műveit, valamint a 20. századot és azon túl is, mint például Rachmaninov, Prokofjev, Sosztakovics, Bartók, Ravel és Boulez.^[10] „Nagyon szeretem a 20. század zenéjét és az orosz zenét is … A probléma, ami néha nagyon frusztráló, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni” – mondta egy interjújában.^[11] 2000-ben ő játszotta Pierre Henry Concerto sans orchestra című művének ősbemutatóját, amit neki ajánlott a komponista.^[17]

Felvételei

Válogatás az AllMusic nyilvántartásából.^[18]

Megjelenés	Tartalom	Közreműködők	Kiadó
1995	Rachmaninov: Etudes-Tableaux Op. 33, Op. 39		Harmonia Mundi
2004	Brahms: Piano Trios Nos. 1–3	Renaud Capuçon, Gautier Capuçon	Erato, Virgin Classics
2004	Liszt: Années de pèlerinage, 1st year, 2nd year, 3rd year		Mirare
2005	Brahms: Violin Sonatas Nos. 1–3	Renaud Capuçon	Erato, Virgin
2006	Beethoven: Piano Sonatas No. 21, No. 12, No. 32		Mirare
2007	Brahms: Klavierstücke, Op. 116–119		Virgin
2008	Brahms: Piano Quartets Nos. 1–3	Gautier Capuçon, Renaud Capuçon, Gérard Caussé	Erato, Virgin Classics
2010	Brahms: Piano Concerto No. 2; Klavierstücke, Op. 76	Frankfurt Radio Symphony Orchestra, Paavo Järvi	EMI Classics, Erato, Virgin Classics
2011	Bach: Goldberg Variations		Virgin Classics
2014	Brahms: Piano Concertos 1 & 2	Frankfurt Radio Symphony Orchestra, Paavo Järvi	Erato
2015	Baptiste Trotignon: Concerto pour piano „Different Spaces”; Trois Pièces pour deux pianos & piano seul	Orchestre National Bordeaux Aquitaine, Paul Daniel, Baptiste Trotignon	Naïve
2016	Dedication (Liszt, Schumann, Chopin)		Erato
2018	Beethoven: Piano Concertos 4 & 5	Insula Orchestra, Laurence Equilbey	Erato
2021	Prokofiev: Sonata No. 8; Visions fugitives; Romeo & Juliet		Erato

Jegyzetek

Források

↑ Manheim: James Manheim: Nicholas Angelich: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Dunevant: Carol Dunevant: Borivoje “Bora” Angelich. afm1.org. (angolul) Cincinnati Musicians Association (2012. november 8.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ NiF: Nicholas Angelich, the prince of the piano, is dead. newsinfrance.com. (angolul) News in France (2022) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Langer: Emily Langer: Nicholas Angelich, acclaimed classical pianist, dies at 51. washingtonpost.com. (angolul) The Washington Post (2022. április 21.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Gramophone: Pianist Nicholas Angelich has died aged 51. gramophone.co.uk. (angolul) Gramophone (2022. április 19.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Preis: Bestenlisten vor 2010: Kammermusik, Lied und Vokalrecital. schallplattenkritik.de. (németül) Preis der deutschen Schallplattenkritik (2010) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Thiollet: Jean-Pierre Thiollet – Anne-Elisabeth Blateau – Jean-Louis Lemarchand, François Roboth: 88 notes pour piano solo. Magland: Neva Éditions. 2015. 52. o. ISBN 9782350551920
↑ Dobrin: Peter Dobrin: Nicholas Angelich joins Stéphane Denève and Philadelphia Orchestra on musical jaunts. www.inquirer.com. (angolul) The Philadelphia Inquirer (2018. április 27.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Cooper: Katherine Cooper: Nicholas Angelich (1970-2022). prestomusic.com. (angolul) PrestoMusic (2022. április 19.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Kaptainis: Arthur Kaptainis: Orchestre Métropolitain 2022-23 season lifts up underrepresented voices. montrealgazette.com. Montreal Gazette (2022. április 21.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ VCh: Pianist Nicholas Angelich Has Died, Aged 51. theviolinchannel.com. (angolul) The Violin Channel (2022. április 26.) (Hozzáférés: 2022. május 29.)
↑ Allmusic: Nicholas Angelich: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. május 29.)

Komolyzenei portál
USA-portál

[dcbde228bf1753431407f585bf783ddf3fa6d2d9-1] Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2022. május 15.)

[513f4cfa0d71739987e6d3429715daf76206c610-2] ttps://viaf.org/processed/SUDOC%7C114722773

[b90b76cbc51baa2c6eb1cff61e3badeeba1126d2-3] WbPcMrEMQOug

[5962d98e8a3008edb384f06a4b59a6a9b49bdc04-4] ttps://www.radioclassique.fr/classique/nicholas-angelich-meurt-a-51-ans-une-immense-tristesse-envahit-le-milieu-classique/

[2c345e8c4fb48adf1faf104cb48da9a8f3aac641-5] ttps://www.radiofrance.fr/francemusique/podcasts/arabesques/nicholas-angelich-3-4-6150534

[7d14215e84884172920dd84cb0a27afca0af9fad-6] ttp://www.culture.gouv.fr/Nous-connaitre/Organisation/Conseil-de-l-Ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Arretes-de-Nominations-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Nomination-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres-juillet-2013, 2019. április 11., MCCA1318292A

[Manheim_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Manheim

[Dunevant_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Dunevant

[NiF_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] NiF

[Langer_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] Langer

[Gramophone_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] Gramophone

[Preis_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--12] Preis

[Thiollet_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--13] Thiollet

[Dobrin_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--14] Dobrin

[Kaptainis_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--15] Kaptainis

[VCh_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--16] VCh

[Cooper_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--17] Cooper

[Allmusic_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--18] Allmusic

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

Nicholas Angelich

Született	Nicholas Michael Angelich^[1] 1970. december 14.^[2]^[3] Cincinnati^[3]
Elhunyt	2022. április 18. (51 évesen)^[3] Párizs 18. kerülete^[3]
Állampolgársága	amerikai francia^[4]^[5]
Foglalkozása	zongorista
Iskolái	Párizsi Konzervatórium (1983–)
Kitüntetései	Művészetek és Irodalom tisztje (2013. július 9.)^[6]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora

IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Angelich témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség