Nicolas Charles Victor Oudinot

Nicolas Charles Victor Oudinot
Született

Bar-le-Duc
Meghalt1863. június 7. (71 évesen)
Párizs
Sírhely
Állampolgárságafrancia
Rendfokozatahadosztálytábornok
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Commandeur of the Royal and Military Order of Saint Louis
  • a francia Becsületrend tisztje
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • a francia Becsületrend lovagja
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Saint Helena Medal
  • Knight in the order of the Reunion
SzüleiEugénie de Coucy
Nicolas Charles Oudinot
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Charles Victor Oudinot témájú médiaállományokat.

Nicolas Charles Victor Oudinot (Bar-le-Duc, 1791. november 3. – Bar-le-Duc, 1863. július 7.), francia katonatiszt, Nicolas Charles Oudinot marsall legidősebb fia, Reggio Calabria második hercege, politikus.

Oudinot elsősorban annak a francia expedíciónak a parancsnokaként ismert, amely 1849-ben megostromolta és elfoglalta Rómát, szétzúzva a rövid életű forradalmi Római Köztársaságot és visszaállítva IX. Piusz pápa világi hatalmát, a francia fegyverek védelme alatt. Rövid, közzétett beszámolója az események francia szemszögből való megítélését mutatja be. XVIII. Lajos 1851. december 2-i államcsínye után, amikor is kiemelkedő szerepet vállalt a második köztársaságot támogató ellenállásban, visszavonult a katonai és politikai élettől, bár Párizsban maradt.

Életútja

[szerkesztés]

1805-től 1809-ig I. Napóleon császár apródja volt, majd belépett a hadseregbe, és 1809-től rész vett a császár háborúiban. Lemondása előtt Napóleon ezredessé nevezte ki. Végigszolgálta Napóleon későbbi hadjáratait, 1809–1814 között, és 1814-ben vitézi magatartásáért őrnaggyá léptették elő. Apjával ellentétben lovas volt, és miután a Restauráció első éveiben visszavonult, a saumuri lovasiskola parancsnokságát töltötte be (1822–1830), majd lovassági főfelügyelő volt (1836–1848). Mivel a száznapos uralom alatt nem állt a visszatért császár pártjára, XVIII. Lajos altábornaggyá nevezte ki.

1848-ban beválasztották az alkotmányszervező gyülekezetbe, ahol a hadügyi bizottság tagja lett. 1849 áprilisában a Pápai Állam védelmére küldött francia hadtest élén július 1-jén bevonult Rómába. A törvényhozó testületben az orientalista párthoz csatlakozott. Az 1851. december 2-ai államcsíny után az ellenzéki képviselők megválasztották a III. Napóleon ellen tervezett katonai ellenállás szervezésével, III. Napóleon elfogatta, december 8-án azonban szabadlábra helyeztette.

Művei

[szerkesztés]

Az 1849-es olaszországi hadműveleteiről szóló rövid emlékiratai mellett több, szakirányú érdeklődésre számot tartó művet írt a katonai rangokról és rendfokozatokról, a katonáknak a közműépítésben való alkalmazásáról, valamint a lovasságról és annak megfelelő elhelyezéséről: Aperçu historique sur la dignité de marechal de France (1833); Considérations sur les ordres militaires de Saint Louis, &c. (1833); "De L'Italie et de ses Forces Militaires" (1835); L'Emploi des troupes aux grands travaux d'utilité publique (1839); De la Cavalerie el du casernement des troupes à cheval (1840); Des Remontes de l'armée (1840).

Emlékezete

[szerkesztés]

Luigi Magni A szuverén nép nevében (1990) című filmjében Oudinot-t Gianni Garko alakítja.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sycomore (francia nyelven)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ [LH//2027/2 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France

Források

[szerkesztés]
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Oudinot, Charles Nicolas § Charles Nicolas Victor" . Encyclopædia Britannica. Vol. 20 (11th ed.). Cambridge University Press. p. 378.
  • Nicolas Charles Victor Oudinot. In: Meyers Konversations-Lexikon. 4. Auflage. Band 12, Verlag des Bibliographischen Instituts, Leipzig/Wien 1885–1892, S. 570.