Nicolò Longobardo | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1559. Caltagirone |
Nemzetiség | olasz |
Elhunyt | 1654. Peking |
Sírhely | Zhalan Cemetery |
Munkássága | |
Vallás | katolikus |
Tisztség | Kína jezsuita missziójának főnöke |
Hivatali idő | 1610-1622 |
Elődje | Matteo Ricci |
Utódja | Giovanni Aroccia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolò Longobardo témájú médiaállományokat. |
Nicolò Longobardo, vagy Nicholas Longobardi, Niccolo Longobardi (Caltagirone, 1559. szeptember 10. – Peking, 1654. szeptember 1., kínai neve: Long Huamin 龍華民) jezsuita szerzetes, aki a jezsuiták Kína-missziójának meghatározó vezetője volt. 1582-ben lépett be a Jézus Társaságába Messinában.
1597-ben Kínába küldték Shaoguan tartományba. 1610-ben Matteo Ricci halála után ő lett a jezsuita Kína-misszió legfőbb generálisa. Csak részben fogadta el elődje missziós módszerét. Azt helyeselte, hogy az európai tudományt meg kell osztani a kínaiakkal, lelkes híve volt ennek, és kétszer is felhívta rá az európai központ figyelmét. Ennek hatására valóban elindult egy tudományos jezsuita küldöttség Kínába. De a kínai őskultuszt, a kínai istennevek megtartását helytelenítette. Emiatt 1630-ban kidolgozott egy értekezést a témában. Ez megosztotta a jezsuitákat, nem mindenki követte, és az őt követő tartományfőnök betiltatta missziós nézeteit.
Ennek ellenére kilencvenéves koráig folytatta munkáját, 58 évig Kínában dolgozott, majd kilencvenöt éves korában hunyt el. Temetésére Sun-cse kínai császár sok pénzt költött.
A Via Luigi Sturzón található szülőházában emléktáblát helyeztek el.[1]