Nocturnes

Nocturnes
zenekari mű
ZeneszerzőClaude Debussy
Opusszám91 (Lesure catalog of Debussy compositions)
Keletkezés1897
Ősbemutató1901. október 27.
Megjelenés1900. január 1.
Hangszerelés
A Wikimédia Commons tartalmaz Nocturnes témájú médiaállományokat.
Noktürn feketében és aranyban – A lehulló rakéta – James Abbott McNeill Whistler festménye (1874)

A Nocturnes, azaz "Trois nocturnes", vagy "Három noktürn", Claude Debussy francia zeneszerző három zenekari kompozíciójának összefoglaló neve. A háromtételesnek is tekintett ciklust 1899. december 15-én fejezte be, a három tétel ősbemutatója 1901. október 27-én volt Camille Chevillard vezényletével.[1]

Keletkezése

[szerkesztés]

Lehetséges, hogy a Nocturnes két korábbi, befejezetlenül maradt műhöz köthető, amelyeknek kézirata elveszett. 1892-ben a zeneszerző azt írta, hogy majdnem befejezte a Trois Scènes au crépuscule-t („Három szürkületi jelenet”), egy Henri de Régnier versei nyomán írt zenekari triptichont. Debussy egy Eugène Ysaÿe-nak szánt hegedűversenyen is dolgozott, amelyet „szürke festészeti tanulmánynak” nevezett, viszont mindkét darabot még befejezése előtt abbahagyta. A kéziratok hiányában nincs semmi bizonyíték arra, hogy a művek bármelyikét is újra felhasználta volna a Nocturnes-ben, de ennek komoly valószínűsége van.[2][3]

A Nocturnes három tételét egy impresszionista festménysorozat ihlette, melynek angol-amerikai festője, James Abbott McNeill Whistler szintén a „Nocturnes” címet adta. Debussy a Nocturnes-höz írt „bevezető megjegyzésben” konkrét programot fogalmaz meg a ciklushoz, melyet a bemutató közönsége nyomtatásban is megkapott:

„A „Nocturnes” címet itt általánosabb, pontosabban dekoratívabb jelentésében kell érteni. Tehát nem a szokásos noktürn formáról van szó, inkább azokról a benyomásokról és különleges fényekről, amelyeket a szó magában hord. Nuages: az ég mozdulatlansága a felhők lassú, melankolikus mozgásával, ami fehérrel finoman színezett szürke agóniában végződik. Fêtes: a légkör mozgása, táncoló ritmusa hirtelen fényvillanásokkal, vagy akár egy díszes menet története, amely egy ünnepségen halad át, összekeveredik vele, de a háttér makacsul ugyanaz marad, vagyis az ünnep és a maga összekeveredő zenéje, fénylő pora, mely a totális ritmusban vesz részt. Sirènes: a tenger és számtalan ritmusa, később a holdfénytől ezüstös hullámok között felhangzik, kacag majd elhal a szirének titokzatos éneke.[4][5]”

Tételek

[szerkesztés]
A Felhők-ben angolkürtön megszólaló téma
A Felhők-ben fuvolán megszólaló pentaton téma
A Felhők-ben a vonóskarban megszólaló nónakkordok

A három tétel:

  1. Nuages (Felhők): Moderato - Un poco vivace – Tempo I – Piú lento – Ancora Piú lento
  2. Fêtes (Ünnepek): Animato e molto ritmico – Un poco piú animato – Moderato (ma sempre molto ritmico) – Tempo I – Sempre piú suono e stringendo il movimento – Lo stesso movimento
  3. Sirènes (Szirének): Moderatamente animato - Un poco piú lento - Animando, specialmente nell'espressione – Ritorna gradualmente a Tempo I – Aumentando gradualmente – Tempo I – Piú lento e trattenendo fino alla fine.
A Szirének-hez Debussy szöveg nélküli női kart is komponált, részben ez lehet az oka, hogy az ősbemutatóhoz hasonlóan gyakran csak az első két tételt adják elő koncerten.[1]

Az első két tétel, Nuages és a Fêtes 1900. december 9-én Párizsban Camille Chevillard és a Lamoureux Zenekar koncertjén hangzott el először. A teljes művet - a Sirènes-nel együtt - 1901. október 27-én mutatták be, szintén Camille Chevillard és a Lamoureux Zenekar előadásában.[1] A kezdeti előadások a kritikusok és a nyilvánosság hűvös fogadtatásával találkoztak, ám ma ezeket tekintik Debussy legkönnyebben befogadható és legnépszerűbb, legszebb alkotásainak. A zene körülbelül 25 percig tart.[6]

Hangszerelése

[szerkesztés]

3 fuvola (3.-ban pikoló), 2 oboa, 1 angolkürt, 2 B-klarinét, 3 fagott, 4 kürt, 3 trombita, 3 harsona, 1 tuba, üstdob, cintányér, pergődob, cintányér, 2 hárfa, szöveg nélküli női kórus és vonós hangszerek.

Feldolgozások

[szerkesztés]

A teljes művet Maurice Ravel két zongorára átírta.

A Fêtes-et az angol zongoraművész, Leonard Borwick egy zongorára dolgozta át, erről többek között Emil Gilelsz készített felvételt.[7]

A Fêtes-et Merlin Patterson és William Schaefer nagy szimfonikus fúvósegyüttesre is átírta.

Média

[szerkesztés]
Lásd még: Szimfonikus művek (kategórialap)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I–III. Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 717. o.
  2. ↑ Daniele Lantagne – Travis Yates – Ariel Branz: Emergency Response. 2018. ISBN 9780996725286 Hozzáférés: 2018. augusztus 10.  
  3. ↑ http://www.cs.ucla.edu. Retrieved 16 May 2016
  4. ↑ Bibliothèque numérique - Philharmonie de Paris - Pôle ressources - Nocturnes - Detail
  5. ↑ Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Zeneműkiadó, Budapest, 1972. 229. old.
  6. ↑ Giovanni Maciocia: Les terreurs nocturnes. 2012. 553–559. o. ISBN 9782294713361 Hozzáférés: 2018. augusztus 10.  
  7. ↑ Doremi.com