Neferronpet | |
Neferronpet Ptah előtt | |
Született | i. e. 13. század |
Elhunyt | 1214 |
Házastársa | Mutpipu |
Gyermekei | Bakenptah, Inuhajet, Taweretha'ti, Resz(et), Henutmut |
Szülei | Ptahemahet és Kafiriatji |
Foglalkozása | pap |
Tisztsége | vezír Ptah főpapja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neferronpet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Neferrenpet | ||||
|
Neferronpet ókori egyiptomi vezír és Ptah főpapja volt a XIX. dinasztia idején, II. Ramszesz uralkodásának végén, majd Merenptah, Amenmessze és II. Széthi alatt.
Vezírként Hai vezírt követte a poszton, főpapként valószínűleg Haemuaszet herceget, II. Ramszesz fiát, aki a fáraó 55. uralkodási évében halt meg. Ramszesz uralkodásának vége felé a legfontosabb hivatalnokok közé tartozott. Az 57. és a 60. évben ő hirdette ki a fáraó 10. és 11. szed-ünnepét. Főpapi minőségében említi egy, a XXII. dinasztia idején készült fiktív genealógia, az ún. Memphiszi papok leszármazása (Berlin, Staatliches Museum 23673).
A XXII.-XXIII. dinasztia idejére datált berlini genealógia kijelenti, hogy Neferronpet apja Ptahemahet volt.[1] Anyja, Kafiriatji külföldi származású lehetett. Egy Liverpoolban őrzött piramidion megemlíti több családtagját is: felesége neve Mutpipu, fia Bakenptah, Ptah papja és az „isteni atya” cím viselője, lányai Inuhajet, Taweretha'ti, Resz(et) és Henutmut.[2]
Neferronpetet említik:[3]
Sírja nem Thébában, hanem valószínűleg Szakkarában lehetett, a memphiszi nekropoliszban, ami kapcsolatban állhatott azzal, hogy Ptah főpapja volt. Halottak Könyve-példánya ma a Brooklyni Múzeumban található. A Neferronpethez hasonló papok és írnokok számára a Halottak Könyve szöveg a XIX. dinasztia idejére már valószínűleg könnyen elérhető volt és megvásárolhatták festett papiruszon; korábban használata a királyi családtagok körére szűkült.[4] Neferronpet Halottak Könyve-példányát, amely i. e. 1250 körül keletkezett, ún. kurzív hieroglif írással írták, függőleges oszlopokban, és színes illusztrációk díszítik. A szöveg funkciója az elhunyt védelme és örök életének biztosítása volt.[5]