Nyírvasvári | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Nyírbátori | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hornyák János (független)[1] | ||
Irányítószám | 4341 | ||
Körzethívószám | 42 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1877 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 69,67 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 28,42 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 49′, k. h. 22° 11′47.816667°N 22.183333°EKoordináták: é. sz. 47° 49′, k. h. 22° 11′47.816667°N 22.183333°E | |||
Nyírvasvári weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírvasvári témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyírvasvári község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyírbátori járásban.
A vármegye keleti-délkeleti részén, a Nyírség peremén fekszik, Nyírbátor keleti szomszédjában, a várostól 7 kilométerre. A megyeszékhely Nyíregyházától 46, Mátészalkától 22 kilométer választja el; a környék más, kisebb települései közül Terem 9, Nyírpilis 5, Nyírcsászári 8, Nyírgelse 21, Bátorliget pedig 12 kilométer távolságra található.
Csak közúton közelíthető meg, Nyírbátor vagy Terem érintésével, a 4915-ös úton.
Neve a Vasvár helynévből magyar névadással keletkezett. Jelentése: Vasváré, Vasvárhoz tartozó, valószínűleg a közelében álló Vasvárhoz tartozó település. A név vas eleme egyes vélemények szerint erős, vas erejével vetélkedő erődítmény, míg mások szerint a Vasvár helynevek kora középkori vasfeldolgozás emlékei. Nyír előtagja a tájegységre utal.
A település neve az oklevelekben 1318-ban tűnik fel először Eghazas Wosvari néven, Ekkor már temploma is volt.
A falu 1318-tól a Gutkeled nemzetséghez tartozó Báthori-család ecsedi ágának birtokai közé tartozott, s a későbbiekben is az ecsedi várhoz tartozott, s annak sorsában osztozott. 1433-ban Báthory Péternek és fiainak birtoka, de hosszabb-rövidebb ideig más birtokosai is voltak.
A 18. században lakatlanul, pusztán állt, határát ekkor bátori lakosok művelték, és ekkor birtokosai a Péchy és Luby család tagjai voltak. A 18. század végétől a 19. század közepéig a Károlyi család volt legnagyobb birtokosa, de a századfordulón jelentős birtoka volt még itt Zselénszky Róbertné Károlyi Klárának is.
A település 1922-től Szatmár vármegye Mátészalkai járásának körjegyzősége volt. 1950-től nagyközség lett, és Szabolcs-Szatmár megye Nyírbátori járásához tartozott. 1989-től Nyírbátor vonzáskörzetéhez tartozó nagyközség.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1972 | 1963 | 1964 | 1890 | 1824 | 1829 | 1877 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,2%-a magyarnak, 8,5% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (21,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 14,9%, református 9,1%, görögkatolikus 39,4%, felekezeten kívüli 3,8% (29% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 91,4%-a vallotta magát magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% görögnek, bolgárnak és szlovénnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 9,3% volt római katolikus, 11,9% református, 43,4% görög katolikus, 2,5% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 4,7% felekezeten kívüli (28% nem válaszolt).[13]