OT–64 SKOT

OT–64 SKOT
OT–64 SKOT múzeumban
OT–64 SKOT múzeumban

Fejlesztő ország Csehszlovákia
 Lengyelország
Harctéri alkalmazás
GyártóFSC
Gyártási időszak1963–1971
Gyártási darabszám4500
Általános tulajdonságok
Személyzet2+10
Hosszúság7,44 m
Szélesség2,55 m
Magasság2,83 m
Tömeg12,9 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat6–13 mm
Elsődleges fegyverzet14,5 mm-es KPV nehézgéppuska
Másodlagos fegyverzet7,62 mm-es PKT géppuska
Műszaki adatok
MotorTatra T–928–14 léghűtéses V8-as dízelmotor
Teljesítmény132,4 kW (180 LE)
Sebességműúton 95 km/h, vízen 8–9 km/h
Hatótávolságműúton 650−740 km
A Wikimédia Commons tartalmaz OT–64 SKOT témájú médiaállományokat.

Az OT–64 SKOT (csehül: Střední Kolový Obrněný Transportér, lengyelül: Średni Kołowy Opancerzony Transporter) csehszlováklengyel fejlesztésű úszóképes, gumikerekes páncélozott személyszállító jármű, amelyet az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején fejlesztettek. 1959-ben készült el az első prototípus, majd 1964-ben rendszeresítették a Csehszlovák Néphadseregben és a Lengyel Néphadseregben. A harcjármű gyártása Lengyelországban, a lublini FSC-nél folyt, de egyes részegységeket, mint pl. a Tatra motort és a Praga váltót Csehszlovákiában gyártották. A sorozatgyártás az 1970-es évek elején fejeződött be, addig kb. 4500 darabot állítottak elő a típusból, ennek a mennyiségnek a harmadát exportálták. A jármű több közel-keleti, ázsiai és afrikai helyi háborúban is bevetették. A 2000-es évek elején az OT–64 jelentős átalakításával és modernizálásával fejlesztették ki Lengyelországban KTO Ryś páncélozott szállító járművet több feladatkörre és változatban, de a típusból csak prototípusok készültek.

Története

[szerkesztés]

A második világháborús német Sd.Kfz. 251-n alapuló OT–810 féllánctalpas páncélozott szállító jármű utódjának szánt új harcjármű fejlesztését 1959-ben kezdték el Csehszlovákiában a Tatra autógyárban. Ezt azonban többéves előzetes tervezési folyamat zajlott, amelynek során kialakult a jármű koncepciója. 1958-ban hagyták jóvá a harcászati és műszaki követelményeket. Ekkor véglegesült az a követelmény is, hogy a jármű úszóképes legyen a jármű. Az előkészületek azonban vontatottan haladtak, közben más párhuzamos projektek is futottak, pl. a szovjet BTR–50 csehszlovák licencváltozatának megszervezése, ami végül OT–62 TOPAS néven valósult meg. A fejlesztéssel a Praga autógyárat bízták meg, ez később, 1961-ben egyesült az Avai autógyárral és Letňany Autógyár néven működött. A járműhöz a Tatra T–138-as tehergépkocsi és a fejlesztés alatt álló Praga S–360-as terepjáró prototípusának több részegységét is felhasználták (az S–360 tervék később törölték és nem valósult meg).

Az első prototípus 1960. május 30-re készült el. Ez a példány még kazánlemezekből készült. Az első prototípussal 1960. június 1. és december 31. között folytattak gyári teszteket, ezek alapján a jármű alapvetően megfelelt a műszaki követelményeknek.

1961-ben további prototípusokat is készítettek, ezeket abban az időben S–260 típusjelzéssel ismerték. 1960 augusztusában vizsgálták a páncéltest lövészfegyverekkel szembeni védelmét. Ennek során pisztolyból, karabélyból, könnyű és nehéz géppuskákból adtak le lövéseket a páncéltestre. A lövészeti tesztek több hiányosságot tártak fel, ezért egy negyedik, módosított prototípust építettek. Ennél egyes részeken növelték a páncéllemezek dőlésszögét és a vastagságát. Ezzel 1961-ben újabb lövészeti teszteket végeztek, ahol a páncéltest már megfelelőnek bizonyult.

A harcjármű iránt Lengyelország is érdeklődött, majd hamarosan megállapodás születtt a két ország között a közös gyártásról. Létrejött egy közös lengyel–csehszlovák bizottság a projekt felügyeletére és a gyártás megszervezésére.

Források

[szerkesztés]
  • Michal Burian, Josef Dítě, Martin Dubánek: OT-64 SKOT, historie a vývoj obrněného transportéru, Grada Publishing, Praha, 2010, ISBN 978-80-247-3283-1

További információk

[szerkesztés]