Odobenocetops | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő miocén - kora pliocén, 7,2–3,6 Ma | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Odobenocetops témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Odobenocetops témájú kategóriát. |
Az Odobenocetops az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis Odobenocetopsidae család eddig egyetlen felfedezett neme.
A nembe az alábbi 2 faj tartozik:
Az Odobenocetops-fajok 7,2-3,5 millió évvel éltek ezelőtt, a késő miocén és a kora pliocén korszakok között. Ezeknek az állatoknak a maradványait Peruban és Chilében találták meg.[1][2][3]
Az állat körülbelül 3-3 méter hosszú és 150-650 kilogramm tömegű lehetett.[4] Két, általában 25 centiméteres, de legfeljebb 120 centiméter hosszú agyaruk miatt az Odobenocetops-fajok úgy néztek ki, mint egy rozmár és manátusz hibridje. Csak a hímeknél, a jobb felőli agyar sokkal nagyobbra nőtt. A két agyaron kívül az állatoknak nem volt más foga.[5][6]
Az állatok a sekély vízben, a tengerfenék közelében töltötték idejük nagy részét, mert itt biztonságban voltak. Az egyik fajnak, mint a mai delfineknek volt hanglokátorrendszere. Az Odobenocetops-ok tápláléka férgek és kagylók voltak, ezeket az iszap túrása közben találták meg. Izmos ajkaikkal képesek voltak kiszívni a kagylót a héjából.
Az állatok, mivel emlősök voltak, időnként fel-fel kellett jöjjenek a vízfelszínre, hogy levegőhöz jussanak. Az úszáshoz az erős farkukat használták. Az Odobenocetops-fajok jól láttak, de nagy méretük ellenére eléggé védtelenek voltak a cápatámadásokkal szemben. Az agyaraik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy harcoljanak velük. A legveszélyesebb ellenségük az óriásfogú cápa volt.[7]