Onggi

 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Különféle onggi a Kjonggi tartományban található szabadtéri néprajzi múzeumban

Az onggi (hangul: 옹기, handzsa: 甕器?) az ételek (leginkább a fermentált kimcshi, kandzsang, töndzsang stb.) tárolására használt hagyományos koreai agyagedények összefoglaló neve.[1] Az onggi tipikusan nagy méretű, öblös, zománcozott agyagedény.[2] Az onggi edények társadalmi hovatartozástól függetlenül minden koreai háztartásban megtalálhatóak voltak, egészen a közelmúltig, amikor is a tömeggyártott edények elkezdték kiszorítani a hagyományos kézműves onggikat. Az edények készítésének technológiája, valamint a korongozás és a felrakás sebessége merőben eltér a nyugati kultúrákban ismert fazekasmódszerektől,[1] nagy mérete ellenére az ongginak csak öt centiméter vastag a fala.[3]

Története

[szerkesztés]
A legkorábbi ismert onggiábrázolás a Hong Iszan élete képekben című tábláról (1781), mely a Koreai Nemzeti Múzeumban található[4]

Az onggi színezett agyagból készül, fehér kvarchomokot tartalmaz, ami az elkészült edényen is látszik. Az agyag feldolgozatlan, nem finomítják, hanem nyers formájában használják fel.[5] Eleinte domboldalba épített alagút kemencében égették, majd később fokozatosan áttértek a többkamrás kemencére. A hosszú, egyetlen kamrából álló alagút kemence nyomait már a 3. századi Pekcse királyság idejére is vissza lehet vezetni. A többkamrás kemence megjelenésével megkezdődött a zománcozott edények készítése is.[6] Az onggik általában sárgásbarna, barnászöld, sötétbarna és fekete zománcot kaptak.[7] Az onggi jellegzetes alakjára hasonlító leletekre bukkantak a Korgurjo (i. e. 37. – i. sz. 7. század) korból. Ezt az edényalakot a Kodzsoszon korra lehet visszavezetni (i. e. 2. század előtt) és a kőedények alakjából származtatható.[8]

Típusok és használat

[szerkesztés]

Az onggit nem csak tárolásra használták, hanem ételkészítéshez is. Léteztek például szodzsufőzésre, ttok gőzölésére, ecetkészítésre használt változatok is.[9] Az edényeket a csangdokte (장독대) nevű teraszon tárolták közel a konyhához, ahol jól érte a napfény és a levegő.[10] A királyi udvar hasonló funkciójú teraszának elnevezése jomgo (염고) volt, és a csanggo mama (장고 마마) titulust viselő udvarhölgy volt érte a felelős.[11] Az onggitípusok elnevezése általában attól függött, mit tároltak benne, a csotkaldok (젓갈독) például csotkal (fermentált tenger gyümölcsei) tárolására készült, a jangnjom tandzsiban (양념단지) pedig fűszerkrémeket (töndzsang, kocshudzsang) tároltak.[12] Télire a kimcshit tartalmazó nagyméretű onggit földbe ásták, így tartották frissen a kimcshit. A leásott edények fölé szalmakunyhót emeltek, így védték az esőtől és a hótól.[13]

  • csangdokte (jangdokdae), az onggi tárolására használt emelt terasz
    csangdokte, az onggi tárolására használt emelt terasz
  • Különféle onggi, középen a szodzsu (soju) főzésére használt szodzsugori (sojugeori)
    Különféle onggi, középen a szodzsu főzésére használt szodzsugori

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b duBois
  2. ↑ Sayers 17-19. o.
  3. ↑ Rha 103. o.
  4. ↑ Sayers 18. o.
  5. ↑ Rha 112. o.
  6. ↑ Rha 111. o.
  7. ↑ Rha 109. o.
  8. ↑ Rha 107-108. o.
  9. ↑ Rha 117. o.
  10. ↑ Life in Korea
  11. ↑ Rha 119. o.
  12. ↑ Rha 127. o.
  13. ↑ Sayers 61-64. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]