Orci | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Kaposvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Vass Péter Tamás (független)[1] | ||
Irányítószám | 7461 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 520 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 56,57 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,97 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 24′ 19″, k. h. 17° 52′ 27″46.405319°N 17.874289°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 19″, k. h. 17° 52′ 27″46.405319°N 17.874289°E | |||
Orci weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Orci témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Orci község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.
A megyeszékhelytől, Kaposvártól északkelet felé található, alig nyolc utcából álló kisközség négy kilométerre keletre fekszik a városhoz tartozó Toponártól. Közúton a 6505-ös útból kiágazó 65 112-es számú mellékúton érhető el, amely innen még továbbvezet a zsáktelepülésnek számító Zimány központjába. A község nyugati részén folyik el az Orci-patak, amely Taszárnál a Kaposba torkollik.
Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A nyelvészek szerint az alapjául szolgáló személynév egy Ort- előtagú ófelnémet személynévnek lehet a becézett alakja (Orthold, Ortlieb, Ortmann). Az ezt követő írásos előfordulásai a következők: Orzy (1404), Orchy (1536. évi adólajstrom), Orczy (1542) és Orchÿ (1554). A mai Orci névalak a helyesírás szabályozása után került rögzítésre a település nevének ejtése alapján.
Első írásos említése az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben található, ekkor Orcze alakban írták. A középkori falu a török időkben elnéptelenedett, lakói valószínűleg biztonságosabb helyre költözködtek. Egyes adatok szerint még 1715-ben 15 család lakta, s 1748-ban még láthatóak voltak a falu végén az egykori templom romjai. 1733-ban az Orczy család lett a település földesura, rajta kívül a Kegyes Tanítórendnek volt itt nagyobb birtoka. Később többször változtak a birtokosai, így a Zankó, a Wlassich és a Szalay család tagjaié volt a község. A 17–18. században pusztává lett falut az Orczy család akkori tagjai telepítették be új lakosokkal; a feltételezések szerint a Nyugat-Dunántúlon levő birtokaikról hozott református családokkal.
Orcinak volt egy ikertelepülése, a tőle északra található, római katolikus lakosságú Tömörke, amely távolabb esett az úttól, tehát fekvése sokkal biztonságosabb volt. A középkorban jelentékeny falu lehetett, ezt bizonyítják a 18. század eleji anyakönyvek is; lélekszáma elérte Orciét. 1756-ig lakossága népes, azután rohamosan csökken, 1826-tól pedig eltűnik a matrikulákból.
Orci lakossága 1836-ban volt a legmagasabb: 580 fő.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 550 | 565 | 559 | 562 | 522 | 535 | 520 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,5% lengyelnek mondta magát (18,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,3%, református 7,1%, evangélikus 0,9%, felekezet nélküli 13,9% (26,2% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,6% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% lengyelnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,5% volt római katolikus, 6,7% református, 0,6% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 19,7% felekezeten kívüli (37,7% nem válaszolt).[12]
Római katolikus templomát az Orczy család a 18. században építtette (a pontos évszám nem ismert). Az egyszerű barokk műemléképületet később átalakították, majd a 20. században megnagyobbították (mérete: 10 méter × 6 méter). A falu 1968-ig a taszári plébánia filiája volt, jelenleg Toponárhoz tartozik.
A község első, 1737-ben épített református templomát a vármegye 1751-ben leromboltatta, helyébe az új 1844–47 között épült. Híveit sokszor anyakönyvezték a katolikusok között. A református vallású lakosság fokozatosan csökkent az úgynevezett egykézés miatt. A 19 század végén évente már csak egy-három gyermeket kereszteltek.