Oscar Pettiford | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1922. szeptember 30.[1][2][3][4][5] Okmulgee[6] |
Elhunyt | 1960. szeptember 8. (37 évesen)[7][2] Koppenhága[8] |
Sírhely | Frederiksberg Old Cemetery |
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz |
Hangszer | nagybőgő |
Tevékenység |
|
Kiadók | Debut Records |
Oscar Pettiford weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Pettiford témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Oscar Pettiford (Okmulgee, 1922. szeptember 30. – Koppenhága, 1960. szeptember 8.), amerikai nagybőgős, csellista, zeneszerző.
Pettiford Jimmy Blanton (1918-1942) nagybőgős játékstílusát követte és fejlesztette tovább. Korunk bőgősei Pettifordot tartják a hangszer klasszikusának. Már igen fiatalon a család együttesében játszott, énekelt és táncolt is. 12 éves korától zongorázni tanult, majd 14 évesen a nagybőgőzni kezdett. Nem tetszett neki a mások bőgőzése, ezért saját technikát fejlesztett ki. Csodálta Milt Hintont, akivel 14 éves korában találkozott is.
Az 1940-es évek elején abba akarta hagyja a zenélést, mert nem tudott megélni belőle, de alig pár hónap múlva újra találkozott Hintonnal, aki rábeszélte, hogy folytassa.
1942-től Charlie Barnet zenekarában játszott. Ott volt Coleman Hawkins, Earl Hines, Ben Webster, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk, Kenny Clarke – a bebop úttörői.
Pettiford és Dizzy Gillespie egy bebop együttest is alapítottak. A későbbiekben dolgozott Duke Ellington és Woody Hermannel is.
Ő fedezte fel Cannonball Adderley-t.
Kiváló csellista is volt, bár először ezzel csak viccelt, Woody Hermant parodizálta. 1949-ben azonban karját törte, ezért ideig kényszerből csellózott. A hangszert úgy hangolta, ahogy a nagybőgőt szokták, csak egy oktávval magasabban.
Az 1950-es évek végén Koppenhágába költözött. Ott Kenny Clarke, Bud Powell, Zoller Attila (gitáros) voltak a partnerei.
Nem sokkal a 38. születésnapja előtt 1960-ban hunyt el Koppenhágában egy gyermekbénulással rokon vírusfertőzéstől.