Otis Clay | |
1997 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Otis Lee Clay |
Született | 1942. február 11.[1][2][3][4] Waxhaw[5] |
Származás | afroamerikai |
Elhunyt | 2016. január 8. (73 évesen)[2][3][4] Chicago |
Sírhely | Oak Woods Cemetery |
Pályafutás | |
Műfajok | soul |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység | |
Kiadók |
|
Otis Clay weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Otis Clay témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Otis Lee Clay (Waxhaw, 1942. február 11. – Chicago, 2016. január 8.) amerikai rhythm and blues-, soul-, gospel-énekes.
Énekesi pályájátOtis Clay gospelénekesként kezdte. Énekelt a helyi gospel-kórusban, a „The Voices of Hope”-ban Muncie-ban, majd a „The Christian Travelers”-ben Mississippiben. 1957-ben Chicago-ba ment, ahol több ottani gospel-kórussal is fel tudott lépni. Chicagóban találkozott Cash McCall-lal, akivel már R&B-t énekelt. 1965-ben megjelent első albuma „When You're In Love” címmel. Az „A Lasting Love” 1968-ban következett. Lemezkiadója, az Atlantic Records további albumokat adott aztán ki vele.
Otis Clay leghíresebb száma a soul-blues „Tryin' to Live my Life Without You című” dala volt, amely 1971-ből származik, amikor a Hi Records kiadónál dolgozott. 1980-ban újabb slágere volt a „The Only Way Is Up” című szám, amely 1988-ban a Egyesült Királyságban lett átütő siker. Clay ezután Japánban, Európában és az Egyesült Államokban is fellépett. Még három élő albuma jelent meg: „Soul Man: Live in Japan”, „Otis Clay Live” (szintén Japánban) és a „Respect Yourself” a Luzerni Luzerni Blues Fesztiválon.