PSZ–35

PSZ–35
ANT–35
ANT–35
Funkcióutasszállító repülőgép
GyártóTupoljev
TervezőAlexandr Arkhangelsky
Gyártási darabszám11 db
Első felszállás1936
Háromnézeti rajz
A PSZ–35 háromnézeti rajza
A PSZ–35 háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz PSZ–35 témájú médiaállományokat.

A PSZ–35 (ПС – пассажирский самолёт [passzazsirszkij szamoljot], magyarul: utasszállító repülőgép) a Szovjetunióban az 1930-as évek közepén kifejlesztett könnyű utasszállító repülőgép. Prototípusa ANT–35 (АНТ – Андрей Николаевич Туполев [Andrej Nyikolajevics Tupoljev]) jelzéssel repült először 1936-ban.

Története

[szerkesztés]

A tervezőmunkát a Tupoljev-tervezőirodában Alekszandr Arhangelszkij irányította, a projektet Andrej Tupoljev felügyelte. A gép alapjául az SZB–2 gyorsbombázó szolgált, melyből a szárnyakat vezérsíkokat és a futóműveket, és több más berendezést változtatás nélkül vették át. A törzset azonban újratervezték, és francia Gnome-Rhône 14Ksrd csillagmotorokat építettek be a prototípusba.

A tervezés során a fő célkitűzés a nagy utazósebesség elérése volt, ezért a jó aerodinamikai kialakításra törekedtek. Ennek érdekében pl. a szárny és a vezérsíkok belépőélein süllyesztett fejű szegecseket alkalmaztak, míg máshol félgömbfejű szegecseket.

A gép tervezése idején került sor a Tupoljev-tervezőiroda átszervezésére. A tervezőiroda ekkor vált ki a CAGI-ból, és mint 156. sz. tervezőiroda közvetlenül a Nehézipari Népbiztosság Repülőgépipari Főcsoportfőnöksége alárendeltségbe került. A tervezőiroda vezetőjévé Arhangelszkijt nevezték ki, míg Tupoljev a Repülőgépipari Főcsoportfőnökség főmérnöke és helyettes vezetője lett. Ez azonban nem befolyásolta a munkát. A prototípus építését 1936 januárjában kezdték el és augusztus 1-re befejeződött.

Első repülésére 1936. augusztus 20-án került sor Mihail Gromov berepülőpilótával a fedélzetén. A berepülések során jó repülési teljesítményeket sikerült elérni. 4000 m-en a gép elérte az akkor magasnak számító 400 km/h-s sebességet. 8500 m repülési magasságot, 1200–2000 km közti hatótávolságot sikerült elérni, egy motorral pedig 3000 m-re volt képes emelkedni. A géppel 1936. szeptember 15-én a Moszkva–Leningrád–Moszkva útvonalat 3 óra 38 perc alatt tette meg 348 km/-es átlagsebességgel, hét emberrel a fedélzetén.

A géppel 1936. november 4-én a Moszkva–Königsberg–Köln útvonalon Párizsba repültek. Egy nem tervezett kölni leszállással, mert problémák voltak a jobb oldali motorral. Párizsban a gép részt vett a 15. légiszalonon.

A második, javított prototípus építését ANT–35bisz jelzéssel 1937 márciusában kezdték el és őszre készült el. A második prototípus alapján egy kis, 9 darabos sorozatot gyártottak a moszkvai22. sz. repülőgépgyárban 1938-1939-ben. Ezeket a gépeket az Aeroflot állította üzembe. A két prototípust is beleszámítva így összesen 11 példányt gyártottak. A típus nagy sorozatú gyártása nem indult el, aminek a fő oka az volt, hogy az 1930-as években már folyt az amerikai DC–3-as szovjet licencváltozata, az ugyanolyan motorokkal felszerelt, a a PSZ–35-nél nagyobb teherbírású Li–2 gyártásának az előkészítése.

1941 után, a második világháborúban néhány példányát a szovjet légierő használta futár- és VIP-szállítási feladatokra. A típus utolsó példányai 1944 végéig üzemeltek.

Műszaki adatok (PSZ–35bisz)

[szerkesztés]

Tömeg- és méretadatok

[szerkesztés]
  • Fesztáv: 20,8 m
  • Hossz: 14,95 m
  • Magasság: 3,77 m
  • Szárnyfelület: 57,8 m²
  • Üres tömeg: 5460 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 7000 kg
  • Maximális terhelés: 1200 kg (vagy 10 utas)

Motorok

[szerkesztés]
  • Száma: 2 db
  • Típusa: Svecov M–62IR kilenchengeres léghűtéses csillagmotor
  • Legnagyobb teljesítmény: 1000 LE (egyenként)
  • Névleges teljesítmény: 840 LE

Repülési adatok

[szerkesztés]
  • Maximális sebesség: 352 km/h
  • Utazósebesség: 338 km/h
  • Szolgálati csúcsmagasság: 7200 m
  • Hatótávolság: 920 km

Források

[szerkesztés]