Parabasalia

Parabasalia
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Metamonada
Csoport: Trichozoa
Csoport: Parabasalia
Honigberg 1973
Kládok[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parabasalia témájú rendszertani információt.

A Parabasalia a Metamonada ostorosokból álló kládja. Legtöbb faja állatok szimbiontája, például termeszek[2] és csótányok emésztőrendszerében él, melyek gyakran a fában lévő cellulóz bontását segítő baktériumokkal rendelkeznek. Más fajai paraziták, köztük humán patogénekkel.[3]

Történet

[szerkesztés]

Honigberg írta le először a Parabasaliát 1973-ban.[4]

2021-ben Thomas Cavalier-Smith a Metamonada törzs Trichozoa altörzsébe helyezte a Natozoa alország Archezoa alországágában, és 2 osztályt sorolt ide.[5]

2024-ben Boscaro et al. a Parabasaliát törzsként írták le 11 osztállyal, 16 renddel és 31 családdal.[1]

Morfológia

[szerkesztés]
Sematikus rajz a Trichomonas alapján. 1. elülső ostor, 2. kinetoszómák, 3. parabazális test, 4. costa, 5. parabazális rostok, 6. unduláló membrán, 7. hátulsó ostor, 8. hidrogenoszómák, 9. axostylus, 10. mag, 11. pelta.

Morfológiailag sokszínű, van benne ostorosok, amőbák és ostoros amőbák is. Az ostoros fajok ostorai egy vagy több csoportban találhatók a sejt elülső felén. Alapi testei a csak e csoportra jellemző, nagy Golgi-készülékekhez kötődő sejtvázelemekhez, a parabazális rostokhoz kapcsolódnak. Általában kereszt alakú mikrotubulusai is vannak, melyek a sejt közepén végigfutnak, és alkalmanként a sejt végén túl nyúlnak. Ez az Oxymonadida csoportétól eltérő szerkezetű axostylus. Az ostoros fajok ostorai morfológiája egy sejtnél is eltérhet – a Coronympha 4 ostora közül egy hátulsó vastagabb, és cresta fedi.[1]

Anaerob, mitokondriuma másodlagos egyszerűsödés miatt nincs, mivel ezek kis hidrogenoszómákká alakultak.[6] Hasonló maradványok ismertek más mitokondrium nélküli ostorosokban is, és a Parabasalia valószínűleg rokonuk, együtt alkotva a Metamonadát. A Parabasaliának nincs a legtöbb Metamonada-csoportban található sejtszája, ennek oka is egyszerűsödés lehet.[7] Makk-V-fonál rendszere van.[5]

Morfológiailag két csoportra osztották korábban, a 3–2000 ostorú Hypermastigidára és a 4–6 ostorú Trichomonadidára.[4] A Parabasalia ősi jellege a 4 ostorú/kinetoszómájú kinetida.[8] Átmeneti zónája a Carpediemonaséhoz hasonlóan rövid.[5]

1 vagy több sejtmagja lehet – a Calonymphidae például replikált kariomasztigontájú többmagvú családja.[1] Kinetoszóma alatti teste és bordája is lehet.[8]

Életmód

[szerkesztés]

Fajai többsége parazita vagy szimbionta, de vannak szabadon élő fajai is. Szabadon élő fajai fagocitózissal baktériumokat esznek,[8] szimbionta fajainak vannak a gazda által megevett fadarabokat lebontó prokarióta szimbiontái is.[9]

Csoportosítás

[szerkesztés]

2005-ös újracsoportosítása előtt a Parabasaliát forrástól függően 7–10 rendbe sorolták.[10] A 2005-ös csoportosítás a Parabasaliát 4 rendbe (Trichonymphida, Spirotrichonymphida, Cristamonadida, Trichomonadida) sorolják.[11]

  • A Trichomonadida 4–6 ostorú csoport, egyik ostora a sejt oldalához tapad, és gyakran unduláló membránt alkot. Sok faj megtalálható gerinces gazdákban, példa erre az emberben leggyakoribb szexuális úton terjedő betegséget okozó Trichomonas vaginalis.[1]
  • A többi, korábban a Hypermastigidába sorolt rend sok ostorcsoporttal rendelkezik, és csak rovarok emésztőrendszerében él. A Hypermastigida név alkalmanként továbbra is előfordul,[12] noha arról kiderült, hogy nem monofiletikus.[1]

Boscaro et al. 2024-es filogenetikai csoportosítása a Parabasaliát 3 osztály feletti kládba nem sorolt osztályra (Hypotrichomonadea, Pimpavickea, Trichomonadea) és 2 köztes kládra (Tla (Lophomonadea és a Trichonymphea); Cadamassta (Cristamonadea, Dientamoebea, Monocercomonadea, Simplicimonadea, Tritrichomonadea, Spirotrichonymphea) osztja.[1]

Evolúció

[szerkesztés]

A Trichomonas vaginalis esetén nem ismert meiózis, azonban Malik et al. a genomját 29 meiózisban érintett génből 27-et talált, ebből 8 a modellszervezetek meiózisában is érintett.[13] Ezek alapján a meiózisra, így az ivaros szaporodásra való képesség valószínűleg a T. vaginalis egy közeli ősében jelen volt.[13] A klád mitózisa zárt pleuromitózis.[1]

2023-ban Al Jewari és Baldauf a Parabasaliát a legrégebbi eukarióta kládként írta le, melyet a Fornicata, az Anaeromonada (más néven Preaxostyla) és a Discoba követett.[14]

Egyes fajai ostorai korábban kizárólag baktériumostorokra jellemzőnek tekintett forgó szerkezetekkel rendelkeznek, emellett sok faj prokarióta ekto- vagy endoszimbiontákkal él együtt.[1]

A glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz, a 18S rRNS és az 1α elongációs faktor alapján először a Trichomonadea, a Trichonymphea és a Hypotrichomonadea–Spirotrichonymphea–Tritrichomonadea–Cristamonadea kládok különültek el.[15]

Jelentőség

[szerkesztés]

A Trichomonas- és Tritrichomonas-fajok urogenitális, szubgingivális, orális, bronchiális vagy gasztrointesztinális fertőzéseket okozó humán vagy állatpatogének.[13] A Trichomonas vaginalis a leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség emberben.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j Boscaro V, James ER, Fiorito R, Del Campo J, Scheffrahn RH, Keeling PJ (2024. június 2.). „Updated classification of the phylum Parabasalia”. J Eukaryot Microbiol 71 (4). DOI:10.1111/jeu.13035. PMID 38825738. (Hozzáférés: 2024. október 3.) 
  2. ↑ Ohkuma M, Iida T, Ohtoko K et al. (2005. június 1.). „Molecular phylogeny of parabasalids inferred from small subunit rRNA sequences, with emphasis on the Hypermastigea”. Mol Phylogenet Evol 35 (3), 646–655. o. DOI:10.1016/j.ympev.2005.02.013. PMID 15878133. 
  3. ↑ Parabasalia - an overview | ScienceDirect Topics. www.sciencedirect.com . (Hozzáférés: 2023. december 25.)
  4. ↑ a b Singh RA, Boscaro V, James ER, Karnkowska A, Kolisko M, Gavelis GS, Okamoto N, Del Campo J, Fiorito R, Hehenberger E, Irwin NAT, Mathur V, Scheffrahn RH, Keeling PJ (2021. március 31.). „Characterization of new cristamonad species from kalotermitid termites including a novel genus, Runanympha”. Sci Rep 11. DOI:10.1038/s41598-021-86645-w. PMID 33790354. PMC 8012604. 
  5. ↑ a b c Cavalier-Smith T (2021. december 23.). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356. 
  6. ↑ Bui ET, Bradley PJ, Johnson PJ (1996. szeptember 3.). „A common evolutionary origin for mitochondria and hydrogenosomes”. Proc Natl Acad Sci U S A 93 (18), 9651–9656. o. DOI:10.1073/pnas.93.18.9651. PMID 8790385. PMC 38483. 
  7. ↑ Cavalier-Smith T (2003. november 1.). „The excavate protozoan phyla Metamonada Grassé emend. (Anaeromonadea, Parabasalia, Carpediemonas, Eopharyngia) and Loukozoa emend. (Jakobea, Malawimonas): their evolutionary affinities and new higher taxa”. Int J Syst Evol Microbiol 53 (6), 1740–1757. o. DOI:10.1099/ijs.0.02548-0. (Hozzáférés: 2024. július 7.)  Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  8. ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  9. ↑ Tai V, James ER, Nalepa CA, Scheffrahn RH, Perlman SJ, Keeling PJ (2014. december 1.). „The role of host phylogeny varies in shaping microbial diversity in the hindguts of lower termites”. Appl Environ Microbiol 81 (3), 1059–1070. o. DOI:10.1128/AEM.02945-14. PMID 25452280. PMC 4292477. 
  10. ↑ Yubuki N, Céza VÍT, Čepička I, Yabuki A, Inagaki Y, Nakayama T, Inouye I, Leander BS (2010). „Cryptic Diversity of Free-Living Parabasalids, Pseudotrichomonas keilini and Lacusteria cypriaca n. g., n. sp., as Inferred from Small Subunit rDNA Sequences”. J Eukaryot Microbiol 57 (6), 554–561. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2010.00509.x. PMID 20880033. 
  11. ↑ Adl SM et al. (2005). „The new higher level classification of eukaryotes with emphasis on the taxonomy of protists”. J Eukaryot Microbiol 52 (5), 399–451. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2005.00053.x. PMID 16248873. 
  12. ↑ Carpenter KJ, Keeling PJ (2007). „Morphology and phylogenetic position of Eucomonympha imla (Parabasalia: Hypermastigida)”. J Eukaryot Microbiol 54 (4), 325–332. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2007.00263.x. PMID 17669157. 
  13. ↑ a b c Malik SB, Pightling AW, Stefaniak LM, Schurko AM, Logsdon JM (2008). „An expanded inventory of conserved meiotic genes provides evidence for sex in Trichomonas vaginalis”. PLoS One 3 (8). DOI:10.1371/journal.pone.0002879. PMID 18663385. PMC 2488364. 
  14. ↑ Al Jewari C, Baldauf SL (2023. április 28.). „An excavate root for the eukaryote tree of life”. Sci Adv 9 (17). DOI:10.1126/sciadv.ade4973. PMID 37115919. PMC 10146883. (Hozzáférés: 2024. október 3.) 
  15. ↑ Noda S, Mantini C, Meloni D, Inoue J, Kitade O, Viscogliosi E, Ohkuma M (2012. január 9.). „Molecular phylogeny and evolution of parabasalia with improved taxon sampling and new protein markers of actin and elongation factor-1α”. PLoS One 7 (1). DOI:10.1371/journal.pone.0029938. PMID 22253832. PMC 3253790. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parabasalid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]