Parisina (Donizetti)

Parisina
opera
Eredeti nyelvolasz
ZeneGaetano Donizetti
SzövegkönyvFelice Romani
Felvonások száma3 felvonás
Főbb bemutatók1833. március 17.
A Wikimédia Commons tartalmaz Parisina témájú médiaállományokat.

A Parisina Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Felice Romani írta George Byron verses novellája alapján. A művet 1833. március 26-án mutatták be először a firenzei Teatro della Pergolában. A magyarországi ősbemutatóra 1847. január 25-én került sor a Pesti Városi Német Színházban, német nyelven.

Szereplők

[szerkesztés]
Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Parisina, Azzo herceg felesége szoprán Carolina Ungher
Ugo, Parisina szeretője tenor Gilbert Duprez
Azzo herceg bariton Domenico Cosselli
Ernesto, miniszter basszus Carlo Ottolini Porto
Imelda, Parisina bizalmasa mezzoszoprán Teresa Zappucci
Lovagok, cselédek, gondolások, katonák.

Cselekménye

[szerkesztés]
  • Helyszín: az Este család Pó-menti rezidenciája, valamint Ferrara
  • Idő: 1452

Első felvonás

[szerkesztés]

Ferrara grófja mérhetetlenül féltékeny, mert második felesége, a szép Parisina egy ideje rosszkedvű, s ennek okát férje szerelemi bánatban látja. Érkezik Ernesto a hírrel, hogy guelfek elfoglalták Padovát és a város élére Parisina apja került. Parisina e hírnek sem lelkesedik, ami még jobban erősíti Azzo féltékenységét. Nem alaptalanul, hiszen első felesége Matilde megcsalta. Azzo úgy véli, hogy vetélytársa a fiatal Ugo lehet. Megtiltja neki, hogy visszatérjen az udvarba. A gróf parancsát megismerve Ugo feltárja atyai pártfogójának, a miniszternek, hogy valóban szerelmes Parisinába, amióta csak meglátta. A miniszter kéri, hallgasson erről az érzésről, mert ezzel mind magát, mind az asszonyt veszélybe sodorja. Ugo és Parisina mégis találkoznak. A féltékeny férj rájuk tör. Nem fogadván el Ugo magyarázatát ottlétére, börtönbe záratja. Elhatározza, hogy bíróság elé állítja házasságtörésért.

Második felvonás

[szerkesztés]

Amikor megindul a vádeljárás, Ernesto felkeresi Azzót és tudomására hozza, hogy Ugo az ő tulajdon fia. Amikor előző feleségét száműzte, gyermeküket is magával vitte. Azzo haragjától félve, mindenkitől távol nevelte fel és halála előtt Ernestóra bízta. Apa és fia egymással szemben állnak: már-már átölelnék egymást, a szerelmi rivalizálás azonban erősebbnek bizonyul. Azzo száműzetésre változtatja a már kigondolt halálos ítéletet.

Harmadik felvonás

[szerkesztés]

Néhány nap múlva Imelda egy levelet ad át Parisinának, amelyben Ugo arra kéri, hogy szökjenek el együtt az asszony apjához. Parisina imádkozni indul, mert kétéségek gyötrik, hogy Azzo betartotta-e a szavát és szabadon engedte-e szerelmét. A kápolna ajtajában Azzo lép elé. Amikor az asszony kinyitja az ajtót, Ugo élettelen testét látja maga előtt. Parisina holtan esik össze.

Híres áriák, kórusművek

[szerkesztés]
  • Per veder su quel bel viso - Azzo cavatinája (első felvonás)
  • Io l’amai fin da quell’ora - Ugo cavatinája, majd cabalettája (első felvonás)
  • Forse un destin che intendere - Parisina cavatinája és cabalettája (első felvonás)
  • Dillo... io tel chieggo in merito - Ugo és Parisina kettős, (első felvonás)
  • Ach! chi veggio? Tu, signore? - Parisina és Azzo kettőse (második felvonás)
  • Io sentii tremar la manó - Ugo cavatinája és az azt követő cabaletta (második felvonás)

Források

[szerkesztés]
  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2