Patripasszionizmus

A patripasszionizmus a kereszténységben az a nézet, miszerint Jézus szenvedéseinek az Atya volt az alanya.[1][2] A korai kereszténységben a keleti egyház szabellianizmusának vagy a modalizmus egy változata volt.

Szozomenosz Egyháztörténete, amelyben patripasszionitákat említ más eretnekek között. Görög nyelvű kézirat.

Etimológia

[szerkesztés]

Összetett szó a latin patri (= Atya) és passio (= szenvedés) szavakból.

Történet

[szerkesztés]

A patripasszionizmus nézete már a 2. században megjelent; olyan teológusoknál, mint például Praxeas.[3] Tertullianus a „patripassiani”t először a vele folytatott vitájában használta, az ellene írt latin nyelvű, „Adversus Praxean” című értekezésében.

Szabelliusz 3. századi teológus volt, aki valószínűleg Rómában tanított, továbbfejlesztette az egy Istenről szóló doktrínát és ellenezte a Szentháromság keleti ortodox tanát. Tanítása szerint Isten egyetlen személy, aki három különböző tevékenységben nyilvánul meg.[1] Mivel írásait megsemmisítették, nehéz megtudni, hogy hitt-e a patripasszionizmusban.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Világvallások A-Zs (2009)
  2. ↑ Eretnekség és eretnekségek. www.apologia.hu. [2021. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 10.)
  3. ↑ Tertullianus, Adversus Praxean, Ch. 1