Pavol Hamžík

Pavol Hamžík
Született1954. augusztus 20. (70 éves)[1][2]
Trencsén[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • szlovák országgyűlési képviselő
  • szlovák nagykövet Németországban (1994–1996)
  • Szlovákia külügyminisztere (1996. augusztus 27. – 1997. május 25.)
  • szlovák nagykövet Ukrajnában (2009–2013)
  • szlovák nagykövet Magyarországon (2018–)
IskoláiComenius Egyetem Jogtudományi Kar
Sablon • Wikidata • Segítség

Pavol Hamžík (Trencsén, 1954. augusztus 20.[3] –) szlovák politikus, volt integrációs (1998–2001) és külügyminiszter (1996–1997), 2018 óta Szlovákia budapesti nagykövete.

Pályafutása

[szerkesztés]

1973-ban érettségizett Trencsénben, majd a Comenius Egyetem jogi karán szerzett diplomát 1978-ban. Ezt követően jogászként dolgozott 1984-ig, amikor belépett a Csehszlovák Külügyminisztérium kötelékébe. Első kiküldetése 1991-ig Dániába szólította beosztott diplomataként. 1992-ig az EBESZ-hez delegált szlovák küldöttség tagja volt Ausztriában, majd a délszláv háborúval kapcsolatos leszerelési tárgyalások szlovák delegációjának vezetője volt, több missziót teljesítve Koszovóban és a Vajdaságban. 1994 és 1996 között Szlovákia bonni nagykövete volt, megbízatását kormányzati kinevezése miatt szakította meg,[4] ugyanis a második Mečiar-kormányban 1996. augusztus 27-én Juraj Schenket váltva[5] külügyminiszterré nevezték ki. A külügyi tárca vezetőjeként első hivatalos látogatásán Magyarországra utazott 1996. szeptember 18-án.[6] Szlovákiában 1997 májusában tartottak népszavazást az ország NATO-tagságáról, mely azonban a társadalom érdektelenségébe fulladt, a részvételi arány nem érte el a tíz százalékot, ezért Hamžík május 26-án beadta lemondását, amit Mečiar elfogadott.[7] Az új külügyminiszter Zdenka Kramplová lett.

1998-ban Rudolf Schuster kassai polgármesterrel új pártot alapítottak, Polgári Megértés Pártja(wd) néven (SOP, Strana občianskeho porozumenia).[8] Hamžík mint alelnök az 1998-as szlovákiai parlamenti választáson pártja listájának második helyén volt, és a SOP is egyike lett annak a négy pártnak, melyek kormányt alkothattak, melyben Hamžík az európai integrációért felelős kormányalelnöki (miniszterelnök-helyettesi) pozíciót kapta.[9]

2001-ben azonban egy korrupciós botrány elsodorta őt is: hivatalának egy kormánytisztviselője visszaéléseket követett el uniós forrásokkal, és bár Hamžíkot értesítette erről az EU bővitési főigazgatója, sőt, április elején le is állították a finanszírozást az ügy tisztázásáig, ezeket az információkat nem adta tovább a kormánynak. Így bár Hamžík nem volt érintett a korrupciós ügyben, annak politikai felelősségét vállalnia kellett volna. Miután erre nem volt hajlandó, Mikuláš Dzurinda felkérte Rudolf Schuster államelnököt, hogy mentse fel posztjából Hamžíkot,[10] amire 2001. május 4-én került sor.[11] A SOP pártelnöki tisztségét ugyanakkor megőrizhette.

A Polgári Megértés Pártjáról hamarosan kiderült, hogy lényegében "egyszemélyes párt",[12] melynek egyetlen funkciója volt az akkoriban népszerű Schustert államelnöki pozícióba juttatni. Miután ez 1998-ban megtörtént, a szervezet ugyan formailag létezett, sőt, a kormánykoalíciót alkotó egyik tényező volt, lényegében kiüresedett. A 2002-es szlovákiai parlamenti választáson annak ellenére is két százalék alatti eredményt értek el, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja nevű formációval közösen indultak.[13]

Hamžík 2002-től 2006-ig jogászként, vállalatvezetőként dolgozott, 2006 2009 között Robert Fico miniszterelnök külpolitikai tanácsadója volt. 2009 és 2013 között Szlovákia ukrajnai nagykövete, majd 2014-18 között energiabiztonsági tanácsadója volt Ficónak.[4] 2018. július 9-én[14] nevezték ki magyarországi nagykövetnek, posztján Rastislav Káčert váltotta, megbízólevelét 2018. szeptember 5-én[15] adta át.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Evidence zájmových osob StB
  2. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Pavol Hamžík. Szlovák kormányhivatal (1998) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  4. ↑ a b Pavol Hamžík mimoriadny a splnomocnený veľvyslanec SR v Maďarsku. Szlovákia budapesti nagykövetsége (2018) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.) arch
  5. ↑ Minisztercserék a szlovák kormányban. Népszabadság, LIV. évf. 200. sz. (1996. augusztus 28.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  6. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1996. Budapest: Külügyminisztérium. 1996. 72. o.  
  7. ↑ Érvénytelen a vitatott szlovákiai referendum. Népszabadság, LV. évf. 121. sz. (1997. május 27.) 1. o.
  8. ↑ Meciar nem indul az elnökválasztáson. Népszabadság, LVI. évf. 44. sz. (1998. február 21.) 3. o.
  9. ↑ Neszméri Sándor: Megszületett az új szlovák koalíció. Magyar Nemzet, LXI. évf. 253. sz. (1998. október 29.) 2. o.
  10. ↑ G. Hetényi Sylvia: Korrupciós botrány Szlovákiában: Pavol Hamzík indokolatlannak tartja leváltását. Népszava, CXXIX. évf. 104. sz. (2001. május 5.) 8. o. (fizetős hozzáférés)
  11. ↑ Leváltották a szlovák integrációs minisztert. Napi Gazdaság (2001. május 4.) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  12. ↑ Balassa Zoltán: Két nemzet a Kárpát-medencében: IV. rész. Hitel, XX. évf. 6. sz. (2007. június) 104. o.
  13. ↑ Molnár Róbert: Meciar nyert, Dzurinda tovább kormányozhat. Magyar Hírlap, XXXV. évf. 222. sz. (2002. szeptember 23.) 4. o. (fizetős hozzáférés)
  14. ↑ Az elnök négy új nagykövetnek adta át a megbízólevelét. Új Szó (2018. július 10.) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  15. ↑ http://www.kulugyminiszterium.hu/dtwebe/reszletes.aspx?Orszag=Slovak%20Republic