Perbenyik

Perbenyik (Pribeník)
Református temploma a parókiával
Református temploma a parókiával
Perbenyik zászlaja
Perbenyik zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1323
PolgármesterKroppuch Martin
Irányítószám076 51
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség952 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület12,33 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 22° 00′ 00″48.397222°N 22.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 22° 00′ 00″48.397222°N 22.000000°E
Perbenyik weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Perbenyik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Perbenyik (szlovákul: Pribeník) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Királyhelmectől 4 km-re délkeletre, a magyar határ mellett fekszik.

Perbenyik látképe drónnal a magyar határ felől nézve

Története

[szerkesztés]

1323-ban „Perbenyk” alakban említik először, nemesi családok birtoka volt. 1417-ben a Nagytárkányi és Perényi családok tulajdona. 1557-ben uradalmi major és 9 porta állt a településen. A 18. század elején majdnem elnéptelenedett, 1715-ben 14 család élt a településen. 1787-ben 52 házában 351 lakos élt. A 18. században a Sennyey, a 19. században a Klobusiczky és Majláth családok birtoka.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PERBENYIK. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Sennyei Uraság, lakosai katolikusok, orosz vallásúak, és többen reformátusok, fekszik Nagy Tárkányhoz nem meszsze, mellynek filiája, határja 2 nyomásbéli, földgye agyagos, és homokos, minden veteményt megterem, szénája jó, erdője is vagyon, van hozzá Kisfalud nevezetű kis puszta, mellyben kis marha legelő forma tserje vagyon, és kevés szántó földek is.”[2]

1809-től méntelep működött a településen. Határában vadászterület, malom és téglagyár is volt. 1828-ban 81 házát és 599-en lakták, lakói mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Perbenyik, magyar f., Zemplén vmegyében, N. Tárkány fil., 110 romai, 186 g. kath., 185 ref., 5 zsidó lak., 581 hold szántófölddel s jó rétekkel. F. u. gr. Klobusiczky. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Perbenyik, magyar kisközség a bodrogközi síkságon. 137 házat számlál, 1259 lakossal, kiknek nagyobb része ev. ref. vallású. Van postája, távírója és vasúti állomása. A Tárkányiak ősi birtoka. 1417-ben Nagytárkányi György az ura, de Perényi Miklósnak is van benne része. Ez időben nevét Perbenyk alakban írják. 1418-ban az Agárdiak is birtokosai; 1501-ben Vassay Istvánt, 1550-ben pedig Vékey Ferenczet iktatják némely részeibe. 1570-ben Vékey Ferencz a maga birtokrészét unokájára, Palugyay Erzsébetre hagyja; 1579-ben Paczoth Ferenczet és nejét, Palugyay Erzsébetet iktatják e részekbe. Az 1598-iki összeíráskor Sarkantyús András, Tárkányi János özvegye, Paczoth Ferencz, Gombos György és Herczeg Ferencz a földesurai. 1654-ben a Tárkányiak újabb részekre kapnak királyi adományt. 1688-ban 'Sennyey III. István örökli a Tárkányiak birtokát, melynek egy része azonban már 1629-ben, házasság útján, a báró 'Sennyey Sándoré lett. 1742-ben a báró Dőryek is birtokosai. Most gróf Mailáth Józsefnek van itt nagyobb birtoka, mely egyszersmind uradalmainak középpontja. Az urasági lak földszinti része 1798-ban épült, az emeleti részét mostani birtokosa rakatta rá 1899-ben s ez a nagyszabású újabb kastély szép nagy park közepén áll. Van régi ev. ref. temploma, továbbá az 1900-ban épült gör. kath. templom és a grófi kastélyban nyilvános kápolna, a róm. kath. hívek részére.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

Mióta Magyarország és Szlovákia tagja a schengeni egyezménynek, keskeny, modernizált út köti össze a szomszédos Lácacsékével.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 945 lakosából 890 magyar, 15 német és 12 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 337 református, 273 görög katolikus, 249 római katolikus, 82 izraelita és 4 evangélikus vallású volt.

1890-ben 1063 lakosából 1040 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1281 lakosából 1259 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1379 lakosából 1364 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1343 lakosából 1188 magyar, 48 csehszlovák, 24 zsidó, 11 egyéb nemzetiségű és 72 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 1373 lakosából 886 magyar, 203 csehszlovák, 118 zsidó, 36 ruszin, 33 egyéb nemzetiségű, 3 német és 94 állampolgárság nélküli volt. Ebből 398 római katolikus, 397 református, 383 görög katolikus, 129 izraelita, 3 evangélikus és 63 egyéb vallású volt.

1941-ben 1339 lakosából 1325 magyar és 7 szlovák volt.

1991-ben 923 lakosából 787 magyar és 134 szlovák volt.

2001-ben 914 lakosából 721 magyar és 167 szlovák volt.

2011-ben 1033 lakosából 795 magyar és 223 szlovák volt.

2021-ben 952 lakosából 691 (+36) magyar, 222 (+27) szlovák, 1 (+1) ruszin, 3 (+2) egyéb és 35 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Mailáth-kastély, amelyben ma mezőgazdasági iskola működik. Az eredetileg földszintes kastély 1799-ben épült, mellette a római katolikus kápolna 1823-ban létesült. Mai formáját 1899-ben nyerte el – ekkor épült fel szomszédságában a ma már műemlék víztorony. Terjedelmes parkjában zömmel külhoni fák és cserjék láthatók, melyek közül említést érdemel a terjedelmes méretű tiszafa (Taxus baccata) és a páfrányfenyő (Ginkgo biloba). Cap György perbenyiki történész megírta a kastély, és részben a falu történetét Élet a kastélyban címmel.[6]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1872. szeptember 20-án Udvary Géza festő.
  • Itt született 1952. augusztus 13-án Gudmon Ilona néprajzkutató, muzeológus.
  • Itt élt fiatal korában Kulcsár Tibor költő.
  • Itt nyugszik Mailáth József (1858–1940) szociológus, orgonista, zeneszerző, főispán, főrend

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Élet a perbenyiki kastélyban, Új Szó, 2009. január 28. Online hozzáférés Archiválva 2009. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

[szerkesztés]