Pere Calders

Pere Calders
SzületettPere Calders i Rossinyol
1912. szeptember 29.
Barcelona, Spanyolország
Elhunyt1994. július 21. (81 évesen)
Barcelona, Spanyolország
Állampolgárságaspanyol
Nemzetiségekatalán Katalónia
GyermekeiTessa Calders
SzüleiTeresa Rusiñol i Roviralta
Vicenç Caldés i Arús
Foglalkozása
IskoláiFine Arts School. University of Barcelona
Kitüntetései
  • Mercè Rodoreda Award (1954)
  • Premi Sant Jordi de novel·la (1963)
  • Gold Letter (1979)
  • Serra d'Or Critics Award (1979)
  • Saint George's Cross (1982)[1]
  • Joan Crexells award (1986)[2]
  • City of Barcelona Award (1987)
  • honorary doctor of the Autonomous University of Barcelona (1992)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pere Calders témájú médiaállományokat.

Pere Calders i Rossinyol (Barcelona, 1912. szeptember 29. – Barcelona, 1994. július 21.) katalán író és karikaturista.[4]

Élete

[szerkesztés]

Az 1930-as évek elején vált ismertté rajzai, cikkei és történetei révén, amelyeket újságokban és folyóiratokban publikált. Huszonnégy évesen adta ki első könyveit: az El primer arlequí (Az első harlekin) című elbeszélésgyűjteményt és a La glòria del doctor Larén (Larén doktor dicsősége) című kisregényt. Huszonhárom évig Mexikóban élt száműzetésben,[5] sógorával (Avel·lí Artís-Gener(wd) „Tísner” író[6]) együtt írta a kritika által leginkább elismert műveit, különösen a Cròniques de la veritat oculta (A rejtett igazság krónikái, 1955) és a Gent de l'alta vall (A magas völgy népe, 1957) című novellákat, valamint a Ronda naval sota la boira (Tengeri őrjárat a ködben, 1966) című regényt.

1962-ben visszatért Katalóniába. Kiadói munkák és újságírói együttműködések mellett megírta a L'ombra de l'atzavara (Az agavé árnyéka, 1964) című regényt, amellyel elnyerte a „Premi Sant Jordi de novel·la” díjat. A demokrácia beköszöntével népszerűvé vált a Dagoll Dagom(wd) társulat által létrehozott Antaviana című színházi összeállítás sikere nyomán, amely Pere néhány novelláján alapult.[7]

Azóta a legtöbb könyvét újra kiadták. Megkapta a „Premi d'Honor de les Lletres Catalanes” díjat (1986), és nem sokkal halála előtt megkapta az Újságírói Nemzeti Díjat (1993).[8]

Tagja volt a Katalán Nyelvű Írók Szövetségének.[8]

Összegyűjtött művei

[szerkesztés]
  • El primer arlequí (Az első harlekin, 1936)
  • Unitats de xoc (Konfliktusdarabok, 1938)
  • Memòries especials (Különleges emlékek, 1942)
  • Cròniques de la veritat oculta (A rejtett igazság krónikái, 1955)
  • Gent de l'alta vall (A Magas Völgy népe, 1957)
  • Demà a les tres de la matinada (Holnap hajnali háromkor, 1959)
  • Invasió subtil i altres contes (Finom invázió és más történetek, 1978)
  • Antaviana (1979), with Dagoll Dagom
  • Tot s'aprofita (Mindent kihasználnak, 1983)
  • El sabeu, aquell? (Ismered?, 1983)
  • De teves a meves: trenta-dos contes que acaben més o menys bé (A tiédtől az enyémig: Harminchárom történet, amely többé-kevésbé jól végződik, 1984)
  • Els nens voladors (A repülő gyerekek, 1984)
  • Tres per cinc, quinze (Háromszor öt, tizenöt, 1984)
  • La cabra i altres narracions (A kecske és más elbeszélések, 1984)
  • El desordre públic (Közzavar, 1984)
  • Un estrany al jardí (Idegen a kertben, 1985)
  • El barret fort i altres inèdits (A kalap és más kiadatlan művek, 1987)
  • Raspall (Ecset, 1987)
  • Kalders i Tísner, dibuixos de guerra a L'Esquella de la Torratxa (1991)
  • L'honor a la deriva (A becsület sodródik, 1992)
  • Mesures, alarmes i prodigis (Intézkedések, riasztások és csodák, 1994)
  • La lluna a casa i altres contes (A Hold otthon és más történetek, 1995)
  • Cartes d'amor (Szerelmeslevelek, 1996)
  • Tots els contes (Minden történet, 2008)

Regények

[szerkesztés]
  • La glòria del doctor Larén (Larén doktor dicsősége, 1936)
  • L'ombra de l'atzavara (Az agave árnyéka, 1964)
  • Ronda naval sota la boira (Tengeri őrjárat a ködben, 1966)
  • Aquí descansa Nevares (Itt nyugszik Nevares, 1967)
  • Gaeli i l'home Déu (Gaeli és az Úr, 1984)
  • La ciutat cansada (A fáradt város, 2008, befejezetlen)
  • Sense anar tant lluny (Anélkül, hogy túl messzire mennék, 2009, befejezetlen)
  • La marxa cap al mar (Séta a tengerhez, 2009, befejezetlen)
  • L'amor de Joan (Juan szerelme, 2009, befejezetlen)

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Antaviana. Fantasztikus elbeszélések Földön innen, Földön túl – L'Harmattan, Budapest, 2021 (Katalán Könyvtár) · ISBN 9789634147923 · Fordította: Báder Petra, Bakucz Dóra, Flamich Mária, Hoffmann Rita, Kürthy Ádám András, Mátraházi Noémi, Nemes Krisztina, Smid Bernadett, Tomcsányi Zsuzsanna, Tóth Gergő, Vágó Lujza, Varju Kata, Zombory Gabriella; szerk., előszó: Bakucz Dóra

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://dogc.gencat.cat/ca/pdogc_canals_interns/pdogc_resultats_fitxa/?action=fitxa&documentId=7356
  2. ↑ https://www.ateneubcn.org/activitats/premi-crexells/obres-guanyadores, 2022. április 21.
  3. ↑ https://ddd.uab.cat/record/149326
  4. ↑ Universitat Oberta de Catalunya. „Pere Calders - Catalan literature online” (angol nyelven). LletrA. 
  5. ↑ Pere Calders. Library of Congress . (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  6. ↑ Avel·lí Artís Gener (1912. május 28. – 2000. május 7.) spanyol újságíró, író és korrektor. A Tísner álnevet vagy két vezetéknevét (Artís-Gener) egyaránt használta.
  7. ↑ A Dagoll Dagom egy 1974-ben alapított katalán színházi társulat, amely elsősorban a zenés darabokkal foglalkozik.
  8. ↑ a b English | Associació d'Escriptors en Llengua Catalana. www.escriptors.cat . (Hozzáférés: 2019. december 8.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pere Calders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.