Peter Cornelis Koelewijn néven született, egy halárus ötödik gyermekeként. 1953-ban kezdett dalokat írni, miután megkapta első gitárját, eleinte cowboy-dalokat komponált. Gyermekkorában hatással volt rá Guy Mitchell, Frankie Laine, Rosemary Clooney, Johnny Ray, Hollandiából pedig a Chico´s and a Kilima Hawaiins. A rock and rollt akkor szerette, amikor először meghallotta Little RichardLong Tally Sally c. számát. Elvis Presley, Buddy Holly, Bill Haley, Jerry Lee Lewis, Ritchie Valens és Chuck Berry felvételei egyre jobban erősítették elhatározását. Ezeket a lemezeket akkoriban még nem adták ki Hollandiában, a rádióadók is még a sátán zenéjeként aposztrofálták a rock and rollt. A Németországban állomásozó amerikai katonák, akik minden hétvégén átkeltek a határon Eindhovenbe, hozták magukkal az új lemezeket amiket a helyi zenegépeken hallgattak meg. Peter tizenévesként több órát töltött el ezeknek felvételeknek, valamint szombat reggelenként az American Forces Network nevű rádióadó aktuális slágerlistájának végighallgatásával.
Iskolásként alakította első együttesét, melynek tagjai Harry van Hoof (zongora), Charles Jansen (gitár) és Peter van der Voort (dob) voltak. Később Claus Buchholz (szaxofon) is csatlakozott a bandához, melynek nevét – The Rockets – is ő adta. Az első pár év során a városban megrendezett iskolai bulikon zenéltek. Érettségi után Arnold Bagen lett a szaxofonosuk, Peter Koelewijn pedig újságírótanoncként került az Eindhovens Dagbladhoz, két év elteltével sikeresen meg is szerezte a képesítést.
1959-ben a Peter en zijn Rockets (sokszor használták angol névváltozatukat a Peter and his Rockets-t is) egyik rajongója, Toon Wagemans megszervezte, hogy az együttes a heemstedei Bovema kiadónál meghallgatáson részt vehessen. Ekkorra már megírta Kom Van Dat Dak Af (Gyere le arról a tetőről) című első nagy slágerét is. Eindhovenbe tartva a vonaton elpróbálták ezt a számot is, ami később a holland nemzeti rock and roll himnusszá vált. Azon a decemberi napon három dalt rögzítettek a stúdióban. Ezeknek néhány hónappal később megjelenése részben Co de Kloetnek, a “Tijd voor teenagers” című rádióműsor producerének is köszönhető, aki miután a Kom Van Dat Dak Af-ot meghallgatta, a Bovema (EMI) dolgozóinak tudomására hozta, hogy nagy hibát követnek el azzal, ha nem adják ki. A dal megjelenése után De Kloet megbízta Dick Duster DJ-t, hogy legalább háromszor játssza le műsorában. Ezzel kezdetét vette Peter karrierje.
A zenekar a Phonogram (Philips) céghez szerződött, ekkoriban keletkeztek a következő slágereik: Janus, Marijke, Speel die dans, Laat me los és a 24 000 kussen (utóbbi a 24 000 baci című Adriano Celentano szám feldolgozása). Nagy hatással volt a zenekarra a The Beatles és a The Rolling Stones is. Peter van der Voort, Harry van Hoof és Claus Buchholz helyére Jeroen Ophoff és Hans Sanders kerültek. Az 1960-as évek közepén a Phonogram felkérte Petert, hogy vállalja el a produceri feladatkört is. Különböző előadók ekkoriban napvilágot látott zeneszámainak írta a szövegét, majd 1970-ig dolgozott a Radio Luxemburgnál DJ-ként.
1970-ben újra összeállt a Rockets, új hangszereléssel felvették a Kom van dat dak af című dalt, ami ez évben megint slágerlistás lett, majd új szerzemények jelentek meg: Mij oh mij, Angeline, m´n blonde sex-machine, Robbie és a Veronica sorry, ezekkel egyidejűleg továbbra írt más előadóknak is dalokat. 1978-ban saját céget alapított Born Free néven, itt elsőként saját albumát, a Het beste in mij is niet goed genoeg voor jou-t jelentette meg, mely a Kl 204 (als ik god was) és a Je wordt ouder papa című nagy sikerű számokat is tartalmazta. Ezért az albumért Edison díjat kapott. Ez idő tájt alapította meg Peter Koelewijn a Babe nevezetű lánycsapatot is, akiknek hamarosan számos slágerlistás dalt komponált. Az egyik legnépszerűbb holland karácsonyi dalt, az Een heel gelukkig kerstfeest-et is ekkoriban készítette el, nem sokkal később pedig Ludo Voetennel közösen megalapította a Rocket Management nevű booking ügynökséget (a részvényeit 1995-ben eladta Ludonak).
1981-ben szereplési felkérést kapott a Count-down live című show-műsorban. Új dalát, a Klap maar in je handen-t is előadta, a műsor felvételét pedig megjelentette Peter Live címmel, a lemez egy időre a listák elére került. Ezt követően turnéra indult a Rockets-szel, majd számos új dalt vettek fel: De tijger is los, Zo lang de motor loopt, Ik ben geen jo jo, Een hete zomer. 1987-ben Marga Bult számára írta a Rechtop in de Wind c. számot, mellyel a Babe énekesnője Marcha név alatt ötödik helyezést ért el az Eurovíziós Dalfesztiválon. 1989-ben Miker G-vel és DJ Svennel közösen elkészítették a Kom van dat dak afrap verzióját is.
1995-ben Rob Peters felkérte hogy készítsék el a Smokie Living Next Door To Alice c. számának feldolgozását. Az ötlet onnan jött, hogy a Gompie nevű nijmegeni kávézóban elég gyakran játszotta le ezt a dalt Otto Pelser lemezlovas, és mikor a refrénhez érve levette a hangerőt, a kávézóban ülők pedig egy emberként kiabálták hogy "Alice, who the fuck is Alice?" (Ki a fene az az Aliz?). Rob Peters egyik látogatásának alkalmával tanúja volt a jelenetnek és úgy gondolta, hogy ebből slágert lehet készíteni. A felvétel el is készült, előadóként pedig Gompie-t jelölték meg. A szám 17. helyezést ért el az angol toplistán, a hollandoknál pedig első lett.
Később Peter a belga Helmut Lotti producereként is tevékenykedett.
2002-ben a Rockets újra koncertezett, 2005 őszén pedig közös DVD-t készítettek. 2009 novemberében Peter Koelewijn új lemezt jelentett meg Een gelukkig man címmel, amelyen 25 év után új dalokkal is jelentkezett.