Pettyesszárnyú muslica | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hím D. suzukii habitusa. Jellegzetes sötét foltok a hím szárnyának csúcsán.
Fotó: M. Francisco | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Drosophila suzukii (Matsumura, 1931) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pettyesszárnyú muslica témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyesszárnyú muslica témájú kategóriát. |
A pettyesszárnyú muslica vagy foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) egy invazívan terjedő, idegenhonos kártevő légyfaj. Közeli rokona a hazánkban is közönséges ecetmuslicának (Drosophila melanogaster). Eredeti élőhelye pontosan nem ismert, valószínűleg a Távol-Keletről származik. 2008-ban jelezték először előfordulását Európában és Észak-Amerikában. Első hazai példányát az MTA-ATK Növényvédelmi Intézet munkatársai találták meg 2012-ben, az M7-es autópálya parkolójában, a Balaton déli partján. A faj nagyon gyorsan terjed Európa-szerte, terjedését megállítani jelenlegi tudásunk alapján nem lehet.
Más muslicákkal ellentétben a pettyesszárnyú muslica nem a rothadó, túlérett gyümölcsöket, hanem elsősorban a friss vagy még érésben levőket keresi fel petézés céljából. A nőstény hegyes, fűrészes tojócsöve segítségével felszakítja a vékonyabb héjú bogyós növények termését és belepetézik.
Apró méretű legyecske (2–3,5 mm). Megjelenésében nagyon hasonlít az ecetmuslicára (D. melanogaster). Teste sárgás-barnás színezetű, a potrohon sötétebb csíkokkal. Szemeik pirosak. A faj elnevezése a hímek szárnyának hegyén található sötét pöttyről ered. A hímek elülső lábán az első és a második lábfejízen sötét színezetű fésűszerűen rendeződött apró sörték láthatók. A hímekkel ellentétben a nőstények szárnya nem mintás, lábfejízeiken nem találhatóak sötét színezetű sörték, tojócsövük azonban jellegzetes: erősen szklerotizált, apró, sötéten pigmentált kitinfogak sorakoznak rajta. Lárváik kis méretűek, fehér színűek, fejlődésük során 3,5 mm-esre nőnek. A pettyesszárnyú muslica könnyen összetéveszthető más fajokkal, hiszen más muslica is előfordul éghajlatunkon, amelyek szárnyai foltosak. A nőstények határozása a tojócső és a színezet alapján történik.
A magyar nyelven két elnevezésével találkozhatunk (pettyes- vagy foltosszárnyú muslica), angolul és németül több is használatban van. Sok esetben egyszerűen a latin nevet használják. Fontos megjegyezni, hogy az angol irodalomban a "fruit fly", azaz "gyümölcslégy" elsősorban a magyarul fúrólegyeknek hívott családra (Tephritidae) vonatkozik, míg a "vinegar fly" a magyarul gyümölcslegyeknek is nevezett családra (Drosophilidae).
Drosophila suzukii magyar és néhány fontosabb külföldi elnevezése:
Könnyen összetéveszthető, más fajokra vonatkozó nevek
A fajt Japánban gyűjtött egyedek alapján írták le, azonban feltehetően oda is behurcolták.[1] Eredeti élőhelye feltehetőleg Kína és Korea térsége.[2] Hawaiiról a hatvanas években már kimutatták.[1]
Behurcolással Ausztráliában, Észak-Amerikában és Európában jöttek létre populációi.[3]
Európából jelenleg Olaszországból,[4] Spanyolországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Belgiumból, az Egyesült Királyságból, Ausztriából,[1] Szlovéniából,[5] Horvátországból[6] és Magyarországból ismert. Észak-Amerikában az USA-ból és Kanadából mutatták ki.[7]
Hazánkban először az M7 autópálya táskai pihenőhelyén fogták több példányát 2012 őszén[8], mára az egész országban elterjedt, Nógrád megyében, gazdaságilag is mérhető kárt okozott 2015-ben málnában.
A pettyesszárnyú muslica élettartama néhány héttől, akár tíz hónapig is terjedhet, nemzedékenként eltér. Az év elején kifejlődő nemzedékek életciklusa általában rövidebb, mint az őszieké. Kutatások az mutatják, hogy a késői generációkból kifejlődött hímek jelentős része, illetve a nőstények többsége áttelel fogságban és akár 300 napig is élhetnek. Eddigi ismerteink szerint csak az imágók képesek áttelelni. Kutatások kimutatták, hogy megfelelő körülmények között laboratóriumban egy év alatt akár 13 nemzedéke is kifejlődhet. A bábozódás a gyümölcsben és azon kívül a talajon egyaránt történhet.
Gyakorlatilag valamennyi vékony héjú bogyós növény termése táplálékául szolgálhat. A megtermékenyített nőstény felkeresi az érő gyümölcsöt, fűrészes tojócsöve segítségével felszakítja annak héját és belepetézik. Egy petézés során általában 1-3 petét rak. Egy gyümölcsre több nőstény is rakhat petét.