Pilisi len | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Adathiányos IUCN3.1[1] | ||||||||||||||
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Linum dolomiticum Borb. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pilisi len témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pilisi len témájú médiaállományokat és Pilisi len témájú kategóriát. |
A pilisi len, pilisszentiváni len vagy dolomitlen (Linum dolomiticum) a len nemzetségbe tartozó évelő növényfaj. Egy Pilisszentiván környéki, kb. 10 hektárnyi dolomittörmelékes sziklagyepen, a Kis- és Nagy-Szénás lejtőin endemikus faj, 1000-es nagyságrendben élnek egyedei. Reliktum faj.[2]
10–20 cm magasra növő törpecserje (chamaephyton), tövén sűrű, meddő tőrózsával. A belső tőlevelek keskenyek, ék vagy lapát formájúak, fokozatosan nyélbe keskenyedők. A száron kevés visszásan szálas-lándzsás, szórt állású levél nő. Május-június környékén virágzik. Rovarok porozzák be, de önbeporzásra is képes. Sárga, nagyméretű virágai a száron kettesével, hatosával ülnek. 5 csészecimpája hegyes, mirigyesen fogacskás szélű. A csésze 6–7 mm, a szirom 10–16 mm hosszú. Kromoszómaszáma 2n=28. Termése 10 rekeszű, kerek toktermés, magjait állatok terjesztik.
Borbás Vince 1897-ben írta le a Linum dolomiticum fajt. A Linum nemzetségen belül a Linum flavum csoportba, a Syllinum szekcióba tartozik. A lenfajok közül a Görögországban elterjedt Linum elegans áll közel hozzá. Annak dacára, hogy igen kis területen fordul elő, két formaváltozatot is meg lehet különböztetni:
Csak Magyarországon előforduló, 1979 óta fokozottan védett növényfaj.[3] Élőhelyén, a Budai Tájvédelmi Körzet Szénás-hegycsoportjában kb. 10 hektáron mintegy 10000 példány él a növényből. Az állomány stabilnak tekinthető. Először 1934-ben intézkedtek a terület védelméről, 1951-ben már szigorú védelem alatt állt. 1979-től a Berni Konvenció hatálya alá is esik. A tápiószelei Agrobotanikai Intézet génbankjában három populációjának magmintáit őrzik.