Pinnye | |||
Látkép a 8628-as út Ikva-hídja felől | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Soproni | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Farkas Tamás (független)[1] | ||
Irányítószám | 9481 | ||
Körzethívószám | 99 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 324 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 39,81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,64 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Nyugat-magyarországi peremvidék[3] | ||
Földrajzi középtáj | Vas–Soproni-síkság[3] | ||
Földrajzi kistáj | Ikva-sík[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 35′ 09″, k. h. 16° 46′ 13″47.585961°N 16.770231°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 09″, k. h. 16° 46′ 13″47.585961°N 16.770231°E | |||
Pinnye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pinnye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pinnye (németül: Pinier, Freindorf, horvátul: Pinjija[4]) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban.
Sopron és Kapuvár között, a 85-ös főúttól másfél kilométerre délre fekszik, az Ikva-patak partján.
Központján a 8628-as út vezet keresztül, de közigazgatási területének keleti, lakatlan részeit érinti még a 8612-es út és a 8524-es út is.
Északi határrészei közt húzódik a térség legfontosabb vasútvonalának számító, villamosított Győr–Sopron-vasútvonal, melynek egy megállási pontja van itt; Pinnye vasútállomás a faluközponttól közúton mintegy 2,5 kilométerre északra helyezkedik el, közúti elérését a 85-ös főútból északnak kiágazó 85 312-es számú mellékút biztosítja.
A rómaiak korában már lakott hely volt. Első írásos említése 1324-ben történt. A középkorban az Oslik birtokolták, majd ebből származott Pinnyei Antal-féle família, és leányágon a Zalay- és Niczky család.
A 14. századból fennmaradt birtokjogi perek oklevelei szerint: Freindorf, Freyndorff, Pune, illetve Punye neveken szerepelt a település. 1409-ben emelték a „Boldogságos Szűz” tiszteletére az első templomot. 1526 után horvát nyelvűek érkeztek a faluba. 1548-ban a királyi adószedő így fogalmazott a község adózásáról: „Pynnye. Nemesek: Zalai Péter és Benedek. Porta 4, zsellér 3, szegény 12, pásztor 1.”
A 16. század második felében a birtokos nemesek gyakran változtak, a birtok elaprózódott, Pinnye jobbágyközséggé vált. Bocskai hadai 1605-ben pusztítottak. Az 1683. évi török átvonulás után Pinnyén 47 elhagyott ház maradt. A 17. században Zeke Péter és Tallián Péter tulajdona volt, a kuruc korban pedig gróf Karaffa Károlyé. A II. József által végeztetett első magyarországi népszámláláskor 61 házban, 32 jobbágy- és 12 zsellércsaládot, összesen 428 főt írtak össze. „1840-ben 62 házban 480 lakos volt. Rohonczy Ignácnak kastélya, szárazmalma, cséplőgépe volt. Az olaszkapor, édesgyökér, az igazi komló körül való szorgalma, úgy a selyemtermesztésben megkívánható szederfa nagybani nevelése nevezetesíti Pinnyét.”
Az 1848-49-es szabadságharcban honvédként harcoltak: Páris János, Rudasics József, Wengler Ferenc és Wengler István.
Az iskoláról 1872-ben így írtak: „Tűrhető. 1 tanteremben 1 tanító 94 tanulót (I-VI.osztály) tanított.” A lakosság az 1880-tól 1914-ig tartó időszakban 630 főről 603 főre csökkent. A község vezetése a nagylózsi körjegyző és választott bíró segítségével történt 1950-ig a tanácsok megalakulásáig.
Magyarország első távolsági telefonbeszélgetése Sopron és Pinnye között jött létre 1877-ben. Megvalósítója Salamin Leó, a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt.
A második világháborúban a front 1945. március 30-án gyorsan átvonult, a település a harcok során nem károsodott. Pinnye hősi halottainak száma 18.
1950-ben önálló tanács jött létre. 1959-ben alakult meg a „Szabadság” mezőgazdasági termelőszövetkezet 85 taggal és 767 hektár földdel, központja Peresztegen volt. Az intézményrendszer az 1970-es évekre kiépült. Orvosi rendelővel, könyvtárral, mozival, ifjúsági klubbal, kultúrházzal rendelkezett Pinnye. 1979-től a község Nagycenk társközsége lett, s újbóli önállósulása csak 1990-ben a helyi önkormányzat létrejöttével valósult meg.
Az óvodásokat 1962-től Nagylózsra, az iskolásokat 1971-től Peresztegre szállítják.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 329 | 324 | 321 | 333 | 316 | 316 | 324 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 73,9%-a magyarnak, 0,3% horvátnak, 2,4% németnek mondta magát (25,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 63,8%, református 1,5%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,7% (31% nem nyilatkozott).[13]