Pinnész illír király

Ez a szócikk az illír királyról szól. Hasonló címmel lásd még: Pinnész (egyértelműsítő lap).
Pinnész
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 231 – i. e. 217
ElődjeAgrón
UtódjaSzkerdilaidasz
Életrajzi adatok
Születetti. e. 230-as évek
Illíria
Elhunyti. e. 217 ?
ÉdesapjaAgrón
ÉdesanyjaTriteuta
Sablon • Wikidata • Segítség

Pinnész (ógörög Πίννης, latin Pinneus, Pinnius; Illíria, i. e. 230-as évek második fele – ?, i. e. 217 ?) az ókori Illír Királyság uralkodója i. e. 231-től i. e. 217-ig. Miután apja, Agrón halálakor kisgyermekként örökölte meg a trónt, i. e. 227-ig mostohaanyja, Teuta királyné, majd i. e. 219-ig mostohaapja, Pharoszi Démétriosz régensi gondoskodására volt bízva. Az államügyek irányítása szintén a régensek kezében volt, így bár Pinnész uralkodása alatt került sor a Római Köztársaság első (i. e. 229–228) és második illíriai háborújára (i. e. 219), a kiskorú királynak azok lefolyására vajmi kevés befolyása volt. A második háborút követően a rómaiak elismerték királyi jogaiban, de két évvel később, i. e. 217-ben már atyai nagybátyja, Szkerdilaidasz volt az Illír Királyság uralkodója.

Életútja

[szerkesztés]

Szülei a kb. i. e. 250-től az Illír Királyság felett uralkodó Agrón király és annak második felesége, Triteuta voltak. Apja az elődjeiét nagyságában és ütőerejében jóval felülmúló flottát és hadsereget szervezett, birodalma a Narón és az Aóosz völgyei között húzódott.[1] Agrón az i. e. 231. évi medioni csata után váratlanul elhunyt, és Pinneusz örökölte meg a trónt. Miután azonban még karonülő gyermek volt, régensként mostohaanyja, Agrón első felesége, Teuta királyné vette át az államügyek irányítását.[2] Az illírek vereségével és a partvidéki római protektorátus megalapításával záruló első római–illír háború (i. e. 229–228) után egy évvel, i. e. 227-ben Teuta lemondott régensi hivataláról. A korábban az illír uralkodók szolgálatában állt Pharoszi Démétriosz ekkor nőül vette Pinnész anyját, Triteutát, és ezzel – valamint a rómaiak jóváhagyásával – a kiskorú király régense lett.[3]

Az i. e. 220-as évek közepétől Pharoszi Démétriosz a római fennhatósággal és az i. e. 228. évi békével fokozatosan szembefordulva kalandor politikát folytatott. Bár eleinte nem vitte nyílt kenyértörésre a dolgot, de illírjei élén ismét a kalózkodás útjára lépett, visszafoglalt római protektorátus alatt álló területeket, és egyre inkább a Rómával szembenálló III. Antigonosz Makedóniája felé orientálódott.[4] Egyes események történettudományi értelmezései arra utalnak, hogy az időközben felcseperedett Pinnész ellenezhette mostohaapja – és a vele szövetséges Szkerdilaidasz – politikáját, és igyekezett a Rómával kötött i. e. 228. évi békéhez hű maradni. Így például amikor a korabeli források arról adnak hírt, hogy i. e. 222-ben az illírek egy része Makedónia oldalán harcolt Szellasziánál(wd), aközben egy másik illír sereg Makedóniát támadta, a történészek Pinnész támogatóit sejtik az utóbbiak mögött.[5] Miután a rómaiak megelégelték Pharoszi Démétriosz politikáját, i. e. 219-ben hadat indítottak ellene (második római–illír háború), és elűzték a hatalomból. Róma ezt követően saját jogán királyként ismerte el Pinnészt, és vele újították meg az i. e. 228-as béke feltételeit, köztük az Illír Királyság által fizetendő hadisarc mértékét.[6] Pinnész nem bizonyult erős kezű uralkodónak, az elkövetkező években az Illír Királyság társadalmi válságon esett át, az Apollónia és Epidamnosz közötti területek illírjei ismét köztársasági rendszerű koinonokba kezdtek szerveződni.[7] Két évvel később, i. e. 217-ben római követek érkeztek Pinnész udvarába, hogy kérdőre vonják az elmaradt hadisarc miatt, egyúttal azzal is megfenyegették, hogy magukkal hurcolják Rómába.[8] Pinnész még ugyanabban az évben eltűnt a politika színpadáról – egyes források szerint meg is halt[9] –, és az új illír uralkodó nagybátyja, a makedónellenes politikát hirdető Szkerdilaidasz lett.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :157.; Jacques 2009 :120–121.; Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :173.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :17.
  2. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :158., 167.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4., 439.; Ceka 2013 :177., 399., 408.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
  3. ↑ Pollo & Puto 1981 :18.; Wilkes 1992 :162., 167.; Schütz 2002 :72.; Jacques 2009 :121–122.; Ceka 2013 :181.; Šašel Kos 2013 :178.; Zavalani 2015 :20.
  4. ↑ Pollo & Puto 1981 :18.; Jacques 2009 :122.; Ceka 2013 :181–182.; Šašel Kos 2013 :178.
  5. ↑ Ceka 2013 :182.
  6. ↑ Wilkes 1992 :164.; Jacques 2009 :122.; Ceka 2013 :184.; Šašel Kos 2013 :178. A források közül egyedüliként Pollo & Puto 1981 :18. szerint az i. e. 218-ban (!) véget ért háború után a rómaiak Szkerdilaidaszt tették meg régensnek.
  7. ↑ Ceka 2013 :184.
  8. ↑ Wilkes 1992 :164.; Ceka 2013 :184.
  9. ↑ Jacques 2009 :122.
  10. ↑ Jacques 2009 :122.; Schütz 2002 :72.; Ceka 2013 :184.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap