Piotr Anderszewski

Piotr Anderszewski
Született1969. április 4. (55 éves)[1][2][3]
Varsó[4]
Állampolgárságalengyel
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zongorista
Iskolái
  • Regional Conservatory of Lyon
  • Conservatoire à rayonnement régional de Strasbourg
  • USC Thornton School of Music
  • Dél-kaliforniai Egyetem
  • Chopin University of Music
Kitüntetései
  • Paszport Polityki
  • a Polonia Restituta-rend lovagja
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
A Wikimédia Commons tartalmaz Piotr Anderszewski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Piotr Anderszewski (Varsó, 1969. április 4. –) lengyel zongoraművész.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Piotr Anderszewski Varsóban született lengyel apától és magyar anyától.[5][6] Hatéves korában kezdett zongorázni. Tanulmányait a Fryderyk Chopin Zeneakadémián, a Lyoni és Strasbourgi Konzervatóriumban, majd a Dél-kaliforniai Egyetemen végezte. Mesterkurzusokon tanult többek között Murray Perahiánál, Hélène Boschinál, Cong Funál és Leon Fleishernél. Karrierje az 1990-es leedsi zongoraversenyen kezdődött, annak ellenére, hogy a versenyt gyakorlatilag feladta. Az elődöntőben Beethoven Diabelli variációit, majd Webern Op 27-es Variációit játszotta, azonban a Webern közepén abbahagyta a játékát, és kivonult a színpad mögé, mert nem volt megelégedve a teljesítményével.[7][8][9][10]

A verseny nyomán a nemzetközi koncertéletben 1991-ben mutatkozott be, a londoni Wigmore Hallban, ahol Beethoven Diabelli változatok és az Op.126-os Bagatellek című zongoraciklusát adta elő.[11] Meghívást kapott a Teldectől is egy felvételre, de ezt nem vállalta, mert ekkor még úgy érezte, hogy a stúdiófelvételnél elvész az élő felvétel spontaneitása. Egy ideig Angliában, Európában turnézott, részben Viktorija Mullova hegedűművésszel együtt. Első lemezét is vele készítette a Philipsnél (Debussy, Janáček és Prokofjev szonátáit vették fel).[7][10] Első önálló felvételeit Bach, Beethoven és Webern zongoraműveiből készítette a CD Accord kiadónál 1996-ban, melyet a kritikusok lelkesen fogadtak, és elnyerte a Fryderyk Chopin lengyel zenei díjat. 1999-ben a Harmonia Mundi kiadó kiadott egy albumot Anderszewski felvételeivel Bach műveiből. 2000-ben megkapta a Karol Szymanowski-díjat, a zeneszerző műveinek tolmácsolásáért, majd a Királyi Filharmonikus Társaság díjának is díjazottja lett a 2000. év hangszerese kategóriában (Murray Perahia, Itzhak Perlman, Schiff András és Evelyn Glennie volt a zsűriben).[11] 2015-ben megkapta a Polonia Restituta Rend lovagkeresztjét.[8][10] 2000-ben debütált Amerikában. Ebben az évben felvételi szerződést írt alá a Virgin Classicsszal (ma Warner Classics), és először a Diabelli variációkat rögzítette. Bruno Monsaigneon filmrendező dokumentálta a folyamatot és Anderszewski gondolatait a munkáról (Piotr Anderszewski a Diabelli-variációkat játssza címmel), ugyanúgy, ahogyan annak idején Glenn Gould esetében tette a Goldberg-variációk felvételekor. A rendező ezután még két filmet forgatott róla (Piotr Anderszewski, a nyugtalan utazó, Anderszewski Schumannt játszik).[8][6][12]

Ebben az időben Piotr Anderszewski már nemzedéke egyik kiemelkedő zenészének számított.[12] Az Independent lélegzetelállítónak és felejthetetlennek nevezte, a Daily Telegraph pedig dicsérte azt a szellemi erőt, mély érzelmi reakciót és élénk fantáziát, amelyet játéka közvetít.[10] A világ számos országának hangversenytermében koncertezett, többek között a londoni Barbican Centre-ben és a Royal Festival Hallban, a Wiener Konzerthausban, a New York-i Carnegie Hallban, a szentpétervári Mariinszkij koncertteremben, a párizsi Théâtre des Champs-Elysées-ben, olyan zenekarokkal, mint a Berlini Filharmonikus Zenekar, a Chicagói és a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Philadelphia Zenekar, a Royal Concertgebouw Zenekara, a Skót Kamarazenekar, a Sinfonia Varsovia és a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen. Nem ritkán a zongora mellől vezényli a zenekart.[12][13]

Számos kiemelkedő és díjakkal elismert hangfelvételt készített. A Warnernél készített első lemeze, a Diabelli variációk több díjat is kapott, köztük a Choc du Monde de la Musique és az Echo Klassik-díjat. Bach Partítáinak felvételét Grammy-díjra jelölték, Chopin műveit tartalmazó lemezét a kritikusok elismeréssel fogadták. Szymanowski szólózongora műveinek felvétele 2006-ban megkapta a Gramophone-díjat a legjobb hangszeres lemezért. Schumann szólóműveinek felvétele 2011-ben Echo Klassik-díjat, 2012-ben BBC Music Magazine-díjat kapott, és az év felvétele is lett.[13][12]

Anderszewski 2000 óta a Warner Classics exkluzív művésze, 2005 óta Steinway-művész.[13][12][8] 1990 óta Párizsban, de inkább Lisszabonban él. Lengyelül, magyarul, franciául, angolul és portugálul beszél.[9] Nővére, Dorota Anderszewska (1967. július 22.) hegedűművész.[14]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • 1994: Paszport „Polityki” – Muzyka[15]
  • 1996: Fryderyk-díj, Az év lemeze – szólózene kategóriában (Bach, Beethoven, Webern CD-jéért)[16]
  • 2000: Szymanowski Alapítványi díj
  • 2001: Royal Philharmonic Society Music Award, az év hangszerese[17]
  • 2001: Diapason d'Or, a Diabelli variációk felvételéért[11]
  • 2001: Choc du Monde de la Musique díj, a Diabelli variációk felvételéért[11]
  • 2001: Editor's Choice for Gramophone díj, a Diabelli variációk felvételéért[11]
  • 2001: Rekomendande Classica díj, a Diabelli variációk felvételéért[11]
  • 2002: Gilmore Artist Award[11]
  • 2002: Echo Klassik díj, az év fiatal művésze
  • 2011: Preis der Deutschen Schallplattenkritik (Német lemezkritikusok díja), a Schumann-felvételért[18]
  • 2011: Echo Klassik díj, az év szólóhangszeres felvétele, a Schumann-felvételért
  • 2006: Gramophone komolyzenei díj a Szymanowski-felvételért[19]
  • 2012: A BBC Music Magazine Awards, hangszeres művek és az év felvétele kategóriában, a Schumann felvételért[20]
  • 2015: A Polonia Restituta Rend lovagkeresztje[21]
  • 2015: Gramophone klasszikus zenei díj a hangszeres kategóriában, Bach 1., 3. és 5. angol szvitjének felvételéért[22]
  • 2015: Echo Klassik díj az év szólófelvétele kategóriában, Bach 1., 3. és 5. angol szvitjének felvételéért
  • 2017: Preis der Deutschen Schallplattenkritik, a Fantaisies lemezért[18]
  • 2018: Preis der Deutschen Schallplattenkritik, a Mozart-lemezért[18]

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic[7] és a Discogs[14] kimutatása alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1995 Debussy, Janáček, Prokofjev: Sonatas for violin and piano Viktorija Mullova Philips
1996 Bach: English suite No 6, Beethoven: Sonata Op. 110, Webern: Variations Op. 27 CD Accord
1997 Brahms: Sonatas for violin and piano Viktorija Mullova Philips
1999 Bach: Suite Française No. 5; Overture in the french style Harmonia Mundi
2000 J.S. Bach: Keyboard works Sean Duggan, Konstantin Lifschitz, Paul Maillet Plexa
2000 Beethoven: Diabelli variations Virgin Classics
2002 Bach: Partitas 1, 3, 6 Virgin Classics
2002 Mozart: Piano concertos 21 & 24 Sinfonia Varsovia Virgin Classics
2003 Chopin: Ballades, Mazurkas, Polonaises Virgin Classics
2005 Szymanowski: Piano Sonata No. 3, Métopes, Masques Virgin Classics
2006 Mozart: Piano concertos 17 & 20 Scottish Chamber Orchestra Virgin Classics
2008 Piotr Anderszewski at Carnegie Hall (Bach, Schumann, Janáček, Beethoven, Bartók) Virgin Classics
2008 Beethoven: Bagatelles, Piano concerto No. 1 Deutsche Kammerphilharmonie Bremen Virgin Classics
2010 Schumann: Humoreske Op. 20, Studien für den Pedalflügel Op. 56, Gesänge der Frühe Op. 133 Virgin Classics
2014 Bach: English suites 1, 3 & 5 Warner Classics
2017 Mozart, Schumann: Fantasies (DVD is) Warner Classics
2018 Mozart: Piano concertos 25 & 27 Chamber Orchestra of Europe Warner Classics
2018 Sosztakovics: String quartet No. 3, Piano quintet Belcea Quartet Alpha Classics
2021 Bach: Well-Tempered Clavier Warner Classics

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ Müpa
  6. ↑ a b Hózsa
  7. ↑ a b c AllMusic
  8. ↑ a b c d Steinway
  9. ↑ a b Clements
  10. ↑ a b c d Culture
  11. ↑ a b c d e f g Polityka 1
  12. ↑ a b c d e Warner
  13. ↑ a b c Chopin
  14. ↑ a b Discogs
  15. ↑ Polityka 2
  16. ↑ Fryderik
  17. ↑ RPS
  18. ↑ a b c PDS
  19. ↑ Gramophone 2006
  20. ↑ BBC MMA
  21. ↑ Monitor
  22. ↑ Gramophone 2015

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]