Pippo Baudo

Pippo Baudo
SzületettGiuseppe Raimondo Vittorio Baudo Pirracchio
1936. június 7. (88 éves)[1]
Militello in Val di Catania
Állampolgárságaolasz
HázastársaKatia Ricciarelli (1986. június 11. – 2004)
Élettársa
  • Alida Chelli
  • Adriana Russo
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
IskoláiCataniai Egyetem
KitüntetéseiAz Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pippo Baudo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giuseppe Vittorio Raimondo „Pippo” Baudo (Militello in Val di Catania, 1936. június 7. –) az egyik leghíresebb olasz televíziós műsorvezető, hat évtizedes karrierje révén. Gyakran Superpippónak nevezik (utalva a Super Goof olasz nevére). Baudo a Teatro Stabile di Catania művészeti vezetője és elnöke is volt.

Pályája

[szerkesztés]
Baudo 1975-ben

Baudo Szicíliában született. Miközben a Cataniai Egyetemen jogtudományt tanult, színészként és műsorvezetőként a szórakoztatással foglalkozott. Megtanult zongorázni is. Az 1950-es évek végén az Orchestra Moonlight énekese és zongoristája lett. 1959-ben először jelent meg az olasz RAI tévében a Caravella dei successi epizódban, amelyet Palermóból sugároztak.

Sikereket ért el több RAI-program házigazdájaként, valamint művészeti vezetőjeként. Szerződést írt alá a Mediasethez, de soha nem tudta visszaszerezni korábbi sikereit. Pályafutása újjáéledt, amikor a Novecento műsorvezetője volt a RAI-on, ami a Domenica In és a Sanremói Dalfesztivál népszerű vasárnap délutáni műsorok újbóli házigazdájaként.

Az 1970-es években segített létrehozni és dolgozott is a cataniai székhelyű Antenna Sicilia magáncsatornán. 1987-ben a RAI elnökével, Enrico Mancával folytatott vitája után a Festival házigazdája volt a Mediaseten. Évekkel később azonban visszatért Rai 1-be a Gran Premióval; Serata d'Onore című műsorát a Rai 2 sugározta.

Az 1995-ös Sanremói Fesztivál nyitóestjén, nem sokkal az előadás kezdete után egy férfi, Pino Pagano a színház galériájának szélén ült, és leugrással fejezte ki öngyilkossági szándékát: végül Baudo állította meg a közönség tapsa közepette.[3]

1997-ben újra szerződött a Mediasethez, de a La canzone del secolo és a Tiramisù című műsorai nagyon kevés sikert értek el. 1999-ben a Rai 3 felkérte, hogy vezesse be a főműsoridős, „Giorno dopo Giorno” műsort, amely most „Novecento” címmel fut.

2002-ben a Sanremói Dalfesztivál házigazdája volt, miután a 2001-es kiadás kudarcot vallott. Manuela Arcuri és Vittoria Belvedere társműsorvezetőket választotta ki. 2004-ben elhagyta a RAI-t, de 2005-ben visszatért a Sabato Italiano programmal a Rai 1-en. 2005. október 2-án nyolcadik alkalommal volt házigazdája a vasárnap délutáni Domenica In (1979–1985, 1991–1992, 2005–2010) című műsornak.

2008-ban tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Sanremói Fesztivált, az azt tizenegy alkalommal rendező Mike Bongiorno utódjaként.

Magánélete

[szerkesztés]

2004-ben Baudo és második felesége, az olasz szoprán Katia Ricciarelli – 18 éves házasság után – elváltak. Két gyermeke, az első feleségétől született Alessandro (1962), aki Ausztráliában él, és Tiziana (1970).

Színészi szerepei

[szerkesztés]
Év Cím Szerep(ek) Megjegyzések
1968 Zum zum zum – La canzone che mi passa per la testa Saját maga Cameo megjelenése
1969 Zum zum zum n° 2
Donna Rosa neve Pippo herceg
1970 W le donne Bertoluzzi ezredes
1980 Delitto in via Telauda Saját maga Televíziós film
1981 L'esercito più pazzo del mondo Cameo megjelenése
1982 Casa Cecilia Az előadó Epizód: "Un genio in famiglia"
1983 "FF.SS." – Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?" Saját maga Cameo megjelenése
1985 ESP vagyok
1990 J Pennellone TV sorozat; főszerep
1993 Anni 90: Part II Saját maga Cameo megjelenése
2004 Come inguaiammo il cinema italiano - La vera story di Franco e Ciccio Dokumentumfilm
2010 L'ultimo gattopardo: Ritratto di Goffredo Lombardo
2011 Minden a tengeren Cameo megjelenése

Elismerése

[szerkesztés]
  •  Olaszország: Az Olasz Köztársaság Becsületrendje Nagy Keresztjének Lovagja (2021. július 21.)[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 24.)
  3. ↑ Eddy Anselmi. Festival di Sanremo: almanacco illustrato della canzone italiana. Panini Comics, 2009 (2009). ISBN 978-8863462296 
  4. ↑ Le onorificenze della Repubblica Italiana. www.quirinale.it. (Hozzáférés: 2022. október 24.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pippo Baudo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]