Piroserű hálóslevél | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fittonia albivenis
| ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Fittonia albivenis (Lindl. ex Veitch) Brummitt 1979 | ||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Piroserű hálóslevél témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Piroserű hálóslevél témájú médiaállományokat és Piroserű hálóslevél témájú kategóriát. |
A piroserű hálóslevél (Fittonia albivenis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó medvekörömfélék (Acanthaceae) családjában a hálóslevél (Fittonia) nemzetség legismertebb faja. Korábbi tudományos nevén (Fittonia verschaffeltii) a nemzetség típusfaja. A „verschaffeltii” név egy belga kertésznek állít emléket.
Hazája Dél-Amerika északi része: Kolumbia, Ecuador, Peru és Észak-Brazília. A 19. század közepén, akkor még Adelaster albivensis néven hozták át Belgiumba.
Apró termetű, lágyszárú növény.
Széles tojásdad, 7–10 cm-es levelei és hajtásai is szőrösek. A levelek rózsaszín (ritkábban: fehér) erezete mutatós. Leveleinek felületén rendkívül apró, csak mikroszkóp alatt látható fénygyűjtő lencsék alakultak ki (egy-egy növényen akár több millió is); ezzel a különleges módszerrel biztosítva az fotoszintézishez szükséges energiát az őserdő aljnövényzetében. Az összegyűjtött fény a levél bőrszövetének sejtjein át jut el a klorofillt tartalmazó sejtekbe. A plazmaáramlás állandóan mozgatja a klorofill-testecskéket, így előbb-utóbb mindegyiknek jut a fényből.
Apró, sárgásfehér virágai fürtökben állnak a felálló kocsányokon, zöld takarólevelek között.
Talajlakó. Terülő: gyökerei sekélyen futnak, elfekvő hajtásai könnyen legyökeresednek. Eredeti környezetében az Andok lejtőinek erdeiben nő, szinte teljes árnyékban. Ebből adódóan a tűző napot nem tűri. Rendkívül hőérzékeny: 16 °C alatt elpusztul; legjobban a 20–24 °C közötti hőmérsékletet kedveli. Minél színesebb a növény levele, annál több fényt igényel, de a tűző napon megperzselődik.
Vízigényes, de a pangó vizet nem viseli: a túlöntözéstől levelek besodródnak és elpusztulnak. A huzatos helyeket sem szereti. Páraigényes örökzöld, ezért leveleit naponta permetezni kell. Száraz levegőn a levelek elfonnyadnak.
Magról és dugványról is szaporítják – dugványról gyakrabban. Hajtásai virágzáskor megnyúlnak, és ilyenkor gyakran eldobálják leveleiket – az ilyen hajtásokat célszerű kitörni; egyúttal dugványozásra is alkalmasak. A kitört hajtást vízbe, homokba, tőzegbe vagy tőzeg-perlit keverékbe dughatjuk le.
Jellegtelen virágai tavasszal és nyáron, kalászban nyílnak.
Mutatós, rózsaszínnel erezett levelei miatt kedvelt dísznövény.
Fiatal hajtásait előszeretettel támadják meg a takácsatkák(?) és a levéltetvek. Állandó kártevője a pinceászka.