Pistis Sophia | |
Nyelv | kopt nyelv |
Téma | gnoszticizmus, ezoterikus kereszténység |
Műfaj | dialógus |
Kiadás | |
Magyar kiadó | Lectorium, L.N.L. kiadó |
Magyar kiadás dátuma | 1989, 2010 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Pistis Sophia (koiné görög nyelven: Πίστις Σοφία) 1773-ban felfedezett[1] kopt nyelvű gnosztikus kézirat, mely valószínűleg a Kr.u. III.[2] és IV. század között íródott.[3] A kézirat a megdicsőült Jézus tanításait foglalja magában tanítványainak, köztük anyjának, Máriának, magdalai Máriának[* 1] és betániai Mártának.[* 2] A kézirat szerint a feltámadt Jézus 11 évet töltött a tanítványaival, mialatt a kis misztériumokról beszélt nekik, majd felfedte a nagy misztériumokat is, melyek komplex kozmológiát és a lélek legfelsőbb isteni birodalmakba[* 3] emelkedését tartalmazták.
A kézirat első két könyvének nagy része Pistis Sophia, mint lény bukásának és megújulásának mítoszát körvonalazza, különösen bűnbánó könyörgéseit és részletes párhuzamait egyes zsoltárokkal és ódákkal.
Habár számos gnosztikus szövegben Sophia a fő női istenségként jelenik meg, a Pistis Sophiában az isteni birodalmon kívülről származik és ott is lakozik. Hasonló Sophia-mítosz található a János apokrifonjában azzal a kivétellel, hogy cselekedeteire fizikai eónok alatt kerül sor és hogy csak a tizenharmadik eón során kerülhet vissza helyére.
A Pistis Sophia kifejezés jelentése homályos, számos eltérő értelmezés létezik, úgymint: "Hit a bölcsességben", "Bölcsesség a hitben", stb. Néhány késői gnosztikusnál Sophia sokkal inkább Krisztus isteni emanációja, semmint pusztán bölcsesség, így ebben az összefüggésben "Sophia hite" értelmezés adódik. A Nag Hammádi-i lelet papíruszkódexei viszont korábbi, egyszerűbb értelmezést tartalmaznak, ahol a színeváltozott Krisztus így magyarázza el Pistis-t:
„Tanítványai újra megkérdezték: "Magyarázd el nekünk világosan, hogyan szállnak alá a láthatatlanból, a halhatatlanból a halandó világba?" A Megváltó így válaszolt: "Az Emberfia, Sophiával, hitvesével egyetértésben felfedte a nagy androgün fényt. Férfiként így neveztetik: Megváltó, minden dolgok atyja s nemzője, nőként pedig emígy: Sophia, a mindent-foganó úrnő". Némelyek Pistisnek nevezik."”
– III. kódex, Áldott Eugnosztosz
A Pistis Sophia egyetlen kopt nyelvű kézirati példányban - az eredeti 178 pergamenlapból 174 lap terjedelemben - maradt fenn. Az ún "Askew Kódexet" a British Library (Brit Nemzeti Könyvtár) vásárolta meg 1785-ben egy bizonyos Anthony Askew (1722–1774) nevű orvos-műgyűjtő hagyatéka részeként. A Pistis Sophia megnevezést Carl Gottfried Woide (1725-1790) orientalista tudós alkalmazta először a dokumentum megjelölésére, a II. könyv elején lévő címre alapozva: "Pistis Sophia Második Könyve", melyet azonban később toldottak a szöveghez. Carl Schmidt (1868-1938) "koptológus" ugyanakkor a "Megváltó Könyvei" elnevezést ajánlotta a II. Könyv végén lévő utalás alapján.[4]
A mű több könyvből áll, de tényleges terjedelme tudományosan vitatott. A legáltalánosabb nézet szerint 4 kódexet tartalmazott,[5] de egyes tudósok azt állítják, hogy 5 vagy akár 6 könyvből is állhatott.[6] Ezen túlmenően két töredéket is tartalmaznak az iratok, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a könyvekhez és későbbi szerző munkái.
A Nag Hammadi tekercsek 1945-ös felfedezése előtt az Askew Kódex volt az egyike azoknak az írásműveknek (az Akhmim és a Bruce Kódex mellett), melyek - az akkor ismert - csaknem az összes fennmaradt gnosztikus írást tartalmazták. Minden ettől különböző gnosztikus forrás pusztán az ellenfelek idézetei, jellemzései, illetve karikatúrái voltak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pistis Sophia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.