Porrogszentpál | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Csurgói | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Szabó János (független)[1] | ||
Irányítószám | 8858 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 70 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 22,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 3,54 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 17′ 10″, k. h. 17° 00′ 54″46.286161°N 17.014931°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 10″, k. h. 17° 00′ 54″46.286161°N 17.014931°E | |||
Porrogszentpál weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Porrogszentpál témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Porrogszentpál község Somogy vármegyében, a Csurgói járásban, a Zalaapáti-hát területén.
A település Csurgótól északnyugatra, Porrog és Somogybükkösd között fekszik; közigazgatási területén áthalad a Porrogszentkirály-Surd közti 6813-as út, de központja csak arról dél felé leágazva, egy önkormányzati úton érhető el. Porrog irányában található a híres Hétszergörbe, ami nem más, mint maga a hét jellegzetes kanyart leíró országút.
Porrogszentpált először 1443-ban említették írásban, akkor Kyszenthpal írásmóddal. A 15. század közepén a Kanizsaiaké, 1461-71-ben Zenthpal alakban fordult elő a Debrentei Himfi család birtokaként, majd az 1486-1488. közötti években a berzenczei uradalomhoz tartozott. Az 1536-1550. évi adólajstromokban Kys-Zent-Pal alakban fordult elő mint Zalay Kelemen birtoka. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstromokban csak egy házzal volt felvéve. 1598-1599-ben Dersffy Ferenc volt a földesura. 1757-ben már puszta és ekkor Szalay János birtoka. 1776-ban a Seger család birtokolta, később pedig a Zichy család birtokában volt, akiknek még a 20. század elején is jelentős birtokaik voltak a környéken.[3]
(Megjegyzés: a polgármester személye a 2002-es és 2019-es választások között nem változott, csak 2010-től elhagyta az "ifj." kitételt a neve elől.)
A település népességének változása:
Lakosok száma | 79 | 78 | 75 | 72 | 63 | 69 | 70 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,6%-a magyarnak, 1,2% horvátnak mondta magát (2,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,4%, református 2,4%, evangélikus 29,8%, felekezet nélküli 8,3% (6% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 3,2% németnek (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,7% volt római katolikus, 19% evangélikus, 4,8% református, 6,3% egyéb keresztény, 3,2% felekezeten kívüli (34,9% nem válaszolt).[13]
A faluban a népi építészet emlékei, a vakolatdíszes régi házak jelentik a fő nevezetességet, valamint egy emeletes magtár és a harangtorony, aminek falára a falu világháborús hőseinek emléktábláját is elhelyezték. A környéken több védett növény is él, például a sárga kikerics és a tavaszi tőzike.[3]